Egy vadidegen, kopasz ember kopott zsöllyébe tessékel, és vaskos fotóalbumot szed elő. Félve ülök le. A könyv nem poros, de mégis réginek tetszik. A borítóra szögletes betűkkel ezt írták: Petit mal. A vadidegen ember előre elmeséli, hogy az albumot egy Simon Ágnes nevű fiatal lányról készítette. Húsz kép: öt év története egy másik vadidegen emberről, akinél – éppen idegensége okán – még az is mindegy, hogy létező vagy nem létező személy. Pályakezdő nő, szokványos és csöppet sem szokványos problémákkal, az abortusztól az epilepsziáig. A képeket pedig Ágnes naplója köti össze, magyarázza és kommentálj is egyben.
Az album a leporellós mesekönyvekre emlékeztet, melyeknek figurái kinyitáskor felpattannak a harmadik dimenzióba, a favágó lesújt kartonfejszéjével, a kutyus kartonfarkát csóválja. A különbség annyi, hogy favágó és kutyus helyett itt a külföldi szerető, az elmegyógyintézet főnővére vagy a pedofil édesapa hajlik elő, ahogy hozza az élet. A képekhez rendelt történetet pedig a már felnőtt Ágnes veri a laptopba, az album jobb sarkában.
Ez a fajta statikus tabló-történetmesélés, amit Halász Péter választott egy különös élet bemutatásához, azonban teljesen színházellenes, már ha abból indulunk ki, hogy a színház alapvető funkciója a szórakoztatás. A két és fél órás előadás pontosan annyira érdekfeszítő, mint egy vadidegen ember követhetetlenül szerkesztett fotóalbuma. Nem kétséges persze, hogy ehhez a fajta játékmódhoz nem kis színészi koncentráltság szükséges. Szenvtelenül kétdimenziósnak maradni nem könnyű, miközben ott kering a szifilisz, az öngyilkosság és a vízumkényszer a mondatokban. A játszók – Bagdi Bella, Galambos Attila, Hegyi Barnabás, Juhász Gabriella, Krasznahorkai Ágnes, Stubnya Béla, Váradi Gábor –, és különösen a múltbeli Ágnest alakító Németh Orsolya mégis precízen teljesíti a Halászféle, kétállású feladatsorokat.
A napló műfajába belefér, hogy az ember mindent leír, ami eszébe jut. Ugyanezt színpadra vinni azonban – különösen úgy, hogy a rendező az egyébként is elemelt szövegtől még távolabb, a szürrealitás világába rugaszkodik el – kockázatos vállalkozás. Mert mi van, ha a precízen beállított és színezett, szigorú képről a néző egész másra asszociál? Vagy egyáltalán nem is asszociál semmire. Csak érzéketlenül, hidegen végiglapozza az albumot, s egy idő után már arra sem törekszik, hogy legalább a családi összefüggéseket kisilabizálja. Miután pedig az album tulajdonosa végre nagy kegyesen fölkapcsolja a villanyt, az ember az elszaladt időre hivatkozva sebesen kabátjáért nyúl, a buszon pedig már – miközben saját vállát veregeti, amiért udvariasan végigülte a képnézegetést – csak annyit kérdez magától: De kik voltak ezek egyáltalán?
Barabás Dániel
HALÁSZ PÉTER-SÁNTHA ÁGNES: PETIT MAL
Városi Színház
Szereplők:
Nővérek, hivatalnokok: Bagdi Bella
Apák, orvosok, A.W.:Galambos Attila
Alex:Hegyi Barnabás
Anyák:Juhász Gabriella
Ágnes:Krasznahorkai Ágnes
Ágnes:Németh Orsolya
K. Lajos, B. András, Valentin:Stubnya Béla
Serge, Berg:Váradi Gábor
Látvány: Magyarósi Éva
A rendező munkatársa: Lippai Krisztina
Munkatársak: Kovács Maja, Lakatos László, Valyuch Annamária
RENDEZŐ: HALÁSZ PÉTER
