Két angol fiatalember egy vonaton utazik. Állástalan színészek, pénzük nincs, ételt is a büfékocsiból kell lopniuk. Beüt azonban a szerencse: az újságban olvasnak arról a gazdag idős hölgyről, aki – halála közeledvén – Alex és Max nevű távoli rokonait keresi. Nosza, a két fiatalember, Jack és Leo azonnal felkerekedik, és a pénz nyomába ered. Kiderül azonban, hogy a két rokon két unokahúg, s az Alex név mögött Alexandra, a Max név mögött pedig Maxine rejtőzik. A két fiatalember nem esik pánikba, elvégre egy színész mindent el tud játszani.

Ez az a kiindulópont, amelyből a többszörös Tony-díjas szerző, Ken Ludwig Káprázatos hölgyek, vagy amit akartok című vígjátéka elkezdődik. Persze ahhoz, hogy aztán mindegyikük megkapja a sors által számára rendelt nőt, meg kell várni a két felvonás végét, de közben igen jól szórakozunk, így aztán nem is olyan zavaró, hogy tudjuk, mi lesz a darab vége.

Kaposváron pedig mindent bevetnek: Babarczy László rendező Paseczki Zsoltot kérte fel a díszlet megtervezésére. Az elején még igen puritán körülmények között játszódó darab aztán az első felvonás első fél órája táján tárja fel az igazi helyszínt: mahagóni-pácos faburkolatok, kék üvegberakások, kétszárnyú lépcső és franciaablak kínálja magát a szemnek – el is felejtjük, hogy az elején bizony fanyalogtunk.

A darab klasszikus alapokkal is rendelkezik: Shakespeare Vízkeresztje óta már nem újdonság az át- és visszaöltözés a vígjátékokban. Ken Ludwignak is ez járhatott az eszében, mikor a darabot írta, hiszen teljes jeleneteket emelt át a Vízkeresztből saját szerzeményébe. Ezzel megspórolta magának a színműírók egyik rémálmát: a befejezést. A Káprázatos hölgyek… ugyanis úgy fejeződik be, hogy a nagy esküvő tiszteletére eljátsszák a nagy mester ezen darabjának néhány részletét. Babarczy még egyet csavar a történeten: Kaposváron két éve mutatták be a Vízkeresztet, így a rendező ugyanazokat a díszleteket hozza vissza, helyzeteket teremti meg, mint akkor. A dolgot még pikánsabbá teszi, hogy akkor a két főszerepet ugyanúgy Anger Zsolt és Keszég László játszotta mint most. Így aztán az átöltözések sorát a rendező még eggyel megtoldotta, de ez a két színésznek a darab végén már nem okoz gondot.

Nehéz elhinni a két színészről, hogy nővé tudnak válni. Nos, a rendező ezt nem is várta el: Leo és Jack két férfi, akik nagyon rosszul érzik magukat a kialakult helyzetben. Jacknek ráadásul egy süketnéma lányt kell játszania akkor, amikor legszívesebben leteperné Alex szép kuzinját. Keszég László arcán végig ott az angyali mosoly – ez talán nem is válik nehezére, hiszen a kétfősre fogyatkozott társulat jelmeztárából neki már csak egy angyalszárnyas köpeny jutott. Sajnos azonban az első adandó alkalommal lelepleződik, hiszen a süketnéma lányok ritkán szoktak hangosan káromkodni. Keszég mintaszerűen oldja meg feladatát: amennyire lehet, átlényegül, még akkor is, amikor talán nem kéne ennyire nőiesnek lennie. Persze, amikor a férfivirtuson esik csorba, Jackje mindjárt macsóvá válik.

Leo sem az a hidegvérű legény, így aztán – természetesen – ő is beleesik az első szembejövő lányba, akinek – női ruhában – saját színészi képességeiről henceg. Anger Zsolt döbbenetes látvány. Leginkább egy félresikerült Carmen-imitátorra hasonlít, egészen addig, amíg meg nem mozdul. Hiába no, nem könnyű magas sarkú cipőben járkálni. A szőke színész fekete parókás, bőszoknyás átváltozása olyan hatással van a nézőkre, hogy percekig nem lehet érteni, mi zajlik a színpadon.

A színpadon pedig jóféle vígjáték zajlik, amelyhez hozzátartozik, hogy néha nem értünk semmit, mert vagy vihogunk, vagy éppen a könnyet próbáljuk meg kitörölni a szemünkből.

Váry Orsolya

Ken Ludwig: Káprázatos hölgyek, vagy amit akartok – Csiky Gergely Színház, Kaposvár
Szereplők: Anger Zsolt, Keszég László, Balla Eszter, Spindler Béla, Kocsis Pál, Sarkadi Kiss János, Molnár Piroska
Fordította: Szöllősy Judit
Díszlet: Pasecki Zsolt mv.
Jelmez: Cselényi Nóra
Segédrendező: Hornung Gábor
Rendező: Babarczy László

Korábbi kritikák: