Nem könnyű.

Például Jeles András darabjának sorsa. Az 1956-os forradalom 40 éves évfordulóján Kaposváron pályázatot nyert művet öt évvel később mutatták be. Előtte, '88-ban a darab Pesten megbukott. Hogy miért? Mert nem könnyű. Például megrendezni Jeles András darabját. Tudomásom szerint többeknek felajánlották, senki nem vállalta el a feladatot.

Mert nem könnyű. Például színdarabnak rendezni azt a szöveget, amelyről ordít, hogy inkább filmre való.

Ezért aztán nem könnyű. Például igent mondani egy teljesen kezdő fiatal nőnek, Szederkényi Júliának, aki aztán megpróbálta megszelídíteni a rakoncátlan szöveget. De nem sikerült neki. Hogy miért?

Mert nem könnyű. Például szimfonikus zenekart vinni a kaposvári színház stúdiójába, hogy Jeles utasításának megfelelően nyikorgó, disszonáns zenét játszanak a színpadon. Például tízoldalas nyitányt elmondatni egy színésszel. Például találni egy másik színészt, A Színészt, aki el tudja játszani a felemelkedésre vágyó középszerű ávós szerepét. Ez mondjuk sikerült.

Mégsem könnyű. Például azért sem, mert nem elég, ha az embernek van egy Bezerédi Zoltánja, aki majd a hátán viszi az előadást. Mert lehetetlen, hogy mindig vigye. Hogy miért?

Mert nem olyan könnyű. Például mert Jeles darabja legalább annyira szól Jézusról mint ötvenhatról, az ötvenes évek abszurditásáról, ahol Ámen elvtárs, a teljesen átlagos középkáder valami miatt jézusi szerepben tetszeleg. Hogy miért?

Hát, nem könnyű. Például embernek maradni egy embertelen rendszerben. Pláne ha az ember foglalkozása smasszer.

Nem könnyű. Például megnézni a darabot. Azért sem, mert van néhány tízezer szerencsés ember, aki nem élt az ötvenes években. Ők – Mi – nem néztek – néztünk - szembe a megaláztatással, nem kellett végignézniük – végignéznünk-, ahogy családjukat –családunkat – kiirtják.

Tehát nem könnyű. Például azért sem, mert az a néhány tízezer szerencsés ember másképp látja a dolgokat.

Nem könnyű. Például megnézni a darabot. Azért sem, mert van néhány százezer szerencsétlen ember, aki élt az ötvenes években. Ők – Mi – szembenéztek – szembenéztünk – a megaláztatással, végig kellett nézniük – néznünk -, ahogy családjukat – családunkat – kiirtják.

Tehát nem könnyű. Például azért, mert az a néhány százezer szerencsétlen ember megint másképp látja a helyzetet.

És végül: nem könnyű. Például kritikát írni úgy, hogy ne írjuk le: inkább ne láttuk volna az előadást. Mert ezt így nem lehet kijelenteni legalább harminc ember együttes munkájáról. Hogy miért?

Mert nem könnyű.

Váry Orsolya

Jeles András: Szenvedéstörténet
Csiky Gergely Színház, Kaposvár
Főbb szereplők: Bezerédi Zoltán, Nagy Viktor, Hunyadkürti György, Csonka Ibolya, Száger Zsuzsa, Nyári Oszkár, Némedi Árpád
Zene: Wéber Kristóf, Hevesi András
Díszlet: Najmányi László mv.
Jelmez: Bozóki Mara mv.
Rendezte: Szederkényi Júlia

Korábbi kritikák: