Éppen tíz évvel a nevezetes diáklázadás után, mikor a diákoknak sikerült elérniük a Színművészetin a tanári kar egy részének lecserélését, újra gyűlést szerveztek tavaly a végzős színészhallgatók, nyilvánosan akarták megbeszélni osztályfőnökükkel és az intézmény vezetőivel, hogy vajon miért nem készült elég vizsgaelőadásuk az utolsó évben, amely nemcsak szakmai fejlődésükhöz, de elhelyezkedésükhöz is komoly segítség lett volna. Kiderült, hogy nem szívesen vállalnak rendezők munkát a főiskolai színészosztályokkal, és ha megteszik is, ugyancsak félvállról veszik a dolgot. Az idei végzősök osztályfőnöke, Marton László tanult az esetből és számos vizsgát szervezett meg növendékeinek, sőt eddig példa nélkül álló módon külföldről hívott rendezőt az egyik előadáshoz. Stefano de Luca fiatal olasz rendező, Giorgio Strehler tanítványa és asszisztense volt. Tavaly lehetőség nyílt arra, hogy az Európai Színházak Uniójának 8. Fesztiválján, Strasbourgban a magyar színészhallgatók vele dolgozzanak egy workshop keretében, amelynek az volt a célja, hogy a különböző országok fiatal rendezői és színészei megismerkedjenek egymással. Olyan jó kapcsolat alakult ki az olasz rendezővel, hogy meghívták Magyarországra is, ő pedig Euripidész Alkésztisz című talányos művét választotta ki arra, hogy színre vigye az Ódry Színpadon.
Az első jelenet legelején egy élő bárány kerül be a színpadra, céltalanul ténfereg a vágóhidat sugalló díszletben, majd nyomtalanul eltűnik, hogy csak a legvégén lássuk viszont. Gyapjas szimbólum ő, hiszen a címszereplőt is feláldozzák (pontosabban ő áldozza fel saját magát), hogy férje tovább élhessen (a görög istenek mindig is mesterei voltak a perverz alkuknak), és a viszonylagos hepiend annak köszönhető csak, hogy a részeges erőművész, Héraklész erőszakkal visszahozza az alvilágból Alkésztiszt.
Hat színész játssza a fordulatokban, jó helyzetekben bővelkedő (tehát képzési célokra alkalmas) darabot. Három fiú adja a kart, három lány pedig eljátssza az összes szereplőt, bravúros átalakulásokon mennek keresztül. Stefano de Luca igen jó az atmoszférateremtésben, biztos kézzel mozgatja a színészeket, csak (bár így sokat dolgozott a szövegen) maradtak olyan részei a darabnak, amelyek verssorai alá nem sikerült elég erős cselekvéssorokat, meggyőző színészi jelenlétet komponálni. Ezeknél a részeknél alábbhagy a feszültség, a hangzó szöveg egyszerűen leválik a színpadi akciókról.
Egyenetlenségei ellenére is fontos produkció született, a főiskolás vizsgaelőadásokon már régen lehetett ilyen átgondolt rendezést, ilyen alapos munkát látni, ez lehet az oka annak is, hogy elszokott onnan a közönség, és hiába van repertoár az Ódryn, színházszerű működéssel, mindenütt meghirdetett műsorral, hiába játszanak majdnem kész (vagy tán egészen az) színészek, akár jól is (mint jelen esetben), az Alkésztisz harmadik előadásán alig néhányan lézengtünk a nézőtéren.
baltazár
