Baile Beag / Ballybeg falujának történetét Kolozsvár / Cluj Napoca színházának színészei játsszák a Tháliában. Ez az az első gondolat, amely egy olyan néző fejében megszülethet, aki ismeri Brian Friel Fordítások című darabját.

Mert miről is szól a történet? Egy isten háta mögötti ír faluba valamikor a 19. század elején megérkeznek az angol térképészek, hogy a brit uralkodó alattvalóinak járó közállapotok biztosításának első lépéseként „tisztességes angol" neveket adjanak a környék minden zugának. Persze azt is látni kell, hogy ez csak az első lépés afelé, hogy a környékbeliek elveszítsék identitásukat. S csakugyan: pár nap múlva megérkezik az új népiskola híre, ahová mindenkinek kötelező lesz járni, s az oktatás nyelve nem az ír, hanem az angol.

A darab arra próbál meg választ adni, hogyan hat ez a fajta változás egy teljesen zárt, egységes közösségre. Az addig mind egyet akaró emberek fokozatosan fordulnak el egymástól, s így aztán szép lassan bomlik szét az oly erősnek hitt csapat.

A kolozsvári előadás rendezője, David Grant stúdiószínpadra álmodja a darabot, így szó szerint hozza közelebb az egyes sorstragédiákat a nézőkhöz. A Vígszínházban tavaly decemberben volt lehetőségünk, hogy megfigyeljük: ez a darab nem működik nagyszínpadon. 20-30 esetleg mégtöbb méternyire a nézőtől a hagyományos brit színjátszás csődöt mondott: az ír nemzeti színház vendégjátékán fanyalgott a magyar néző. Csakhogy David Grant Brian Friel-szakértőnek számít, s mint ilyen, tökéletesen tisztában van vele: nagy térben ez a darab halálra ítéltetett.

Maradt tehát az apró cselekvéssorok, kis gesztusok módszere. A kolozsváriak azonban nem véletlenül játsszák el olyan jól a darabot: az előadás legmegkapóbb jelenete, amelyben az angol tiszt közli, ha nem kerítik elő halott vagy eltűnt társát, akkor kiürítteti és felégeti a környék falvait és tanyáit. Az „áruló" tolmács, Owen, aki nevét az angolok kedvéért – mert nekik így könnyebb kimondani – Rolandra változtatja, itt kezdi megérteni, mihez is adott segítséget. Ahogy Bogdán Zsolt Hatházi András után ismétli az angol helységnevek ír megfelelőit, valami más is történik. Itt már nem egy angol tiszt és egy ír fiatalember csendes háborúja zajlik. Itt két erdélyi magyar színész mondja el helységnevek segítségével azt, ami az őseikkel történt. S ettől már teljesen mindegy, hogy mi történik az eltűnt tiszttel. A lényeg már nem ez lesz.

A mese innentől kezdve mindannyiunkról szól, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélünk. Arról, hogy képesek vagyunk–e megőrizni önazonosságunkat, akár azon az áron, hogy elveszítsük lakhelyünket vagy sem. Arról, hogy lemondunk–e anyanyelvünkről azért, hogy továbbtanulhassunk. Hogy sok múlik azon, hogy egy hivatalos térképen a lakhelyünk nevére Baile Beag vagy Ballybeg van írva.

Váry Orsolya
(A szerző a Thália Színházban a 2002. április 13-ai, délutáni előadást látta)

Brian Friel: Fordítások
Kolozsvári Állami Magyar Színház
Szereplők: Dimény Áron, Fodor Edina, Nagy Dezső, Kali Andrea, Kardos M. Róbert, Varga Csilla, Csíky András, Bogdán Zsolt, Hatházi András, Tyukodi Szabolcs fh.
Díszlet és jelmez: Dobre-Kóthay Judit
Dramaturg: Kelemen Kinga
Rendező: David Grant mv.

Korábbi kritikák: