Shakespeare-darabokat mutatnak be manapság nyaranta Keszthelyen, a Festetics Kastély parkjában. Tavalyelőtt az Ahogy tetszik, tavaly a Makrancos hölgy került terítékre, idén pedig a Sok hűhó semmiért keltette fel Puskás Tamás rendező figyelmét.

Olyannyira, hogy elsőként fogta a szöveget, és rögtön újrafordította. Nem kellett volna tennie, hiszen Mészöly Dezső szövege még ma is friss, csak néhány helyen kellett volna a port letörölgetnie róla.

Így viszont született egy új szövegváltozat. A tény örvendetes, az eredmény azonban néhol siralmas. A szórend, az egymást követő sorok néhol sem a magyar nyelvnek, sem a fülnek nem kedveztek.

Persze, ha csak ez lenne a gond ezzel az előadással, akkor alighanem elhanyagolhatónak mondhatnánk.

Csakhogy mással is problémák vannak. Olyan ez, amikor az ember megvesz a piacon egy ruhát, az szépnek és jónak látszik, de az első mosásnál szétfoszlik, és még a színét is ereszti. Pedig a szövet minősége jó. Nos, itt a szereplőkkel semmi gond nincs: sikerült összehozni egy neves gárdát, ahol a címlapon Kerekes Éva, Magyar Attila, Andorai Péter és Kárász Zénó szerepel. Ez a szereposztás talán jóra lenne hivatott, ha jó rendező szedte volna rendbe őket. A színpadon viszont káosz uralkodik. Illetve nem is káosz, inkább halovány tángálódás. Látszólag senki nem tudja, melyik jelenetnél hová kell állnia. Ez alól egyedül a báli jelenet kivétel, ahol remek koreográfiával hozzák össze a párokat. Előtte és utána viszont teljes a tanácstalanság. Méltatlan, hogy olyan művészeket, akik tehetségesek, a néző tehetségtelennek lásson.

Márpedig ez a helyzet. Mintha Magyar Attila csak a ripacs-iskolába járt volna. Komédiás kedvének nem szabtak határt, így aztán Benedekje egyáltalán nem hősies, inkább nevetséges. Kerekes Éva Beatricéje nem eszes, tűzrőlpattant menyecske, hanem mélázó leányzó. Andorai Péter mintha maga sem tudná, mit keres itt, így ő is nevetségessé válik a lányát féltő Leonato szerepében. Kárász Zénó a kelleténél legalább egy mérettel kisebb kabátban feszeng, így aztán hercege nem valami fenséges jelenség.

És mintha minden túl direkt és egyértelmű lenne ezen az estén. A gonosz herceg fekete kesztyűben jár, az ártatlan leányzó fehér és rózsaszín ruhát visel, a részeges polgár pedig koszos rongyokban bolondozik. Már az előadás elején látható: a színpad két oldalán elhelyezett szökőkutakból a víz szökni fog, és lőn, az utolsó pillanatban be is következik a nagy esemény. Amikor Benedek Beatricéről beszél, s a poklot emlegeti, Keszthelyen egy-egy petárda elsül, sőt, még tűzijáték is dukál az elvetemült nőszemélynek. És még valami egyértelműen kiderül: Puskás látta Kenneth Branagh filmjét, amelyet Shakespeare művéből készített. Vannak poénok, amelyek fájdalmasan ismerősek, s nem elég, hogy ismerősek, többször is megismétlődnek.

Most is beigazolódik a mondás: kevesebb több lett volna.

Váry Orsolya

Szereplők: KEREKES ÉVA, MAGYAR ATTILA, ANDORAI PÉTER, KÁRÁSZ ZÉNÓ, MAKRANCZI ZALÁN, SZOKOLAI PÉTER, FLÓRIÁN ANTAL, SIRKÓ LÁSZLÓ, SZÍVÓS GYŐZŐ, HEGEDŰS ZOLTÁN, KISS JENŐ, HÜSE CSABA, KÉNER GABRIELLA, DOMJÁN SÁNDOR, ANDRÁDI ZSANETT, HORVÁTH ERIKA, MAGYAR ÉVA, RÉTI ERIKA
Díszlet: HORESNYI BALÁZS
Jelmez: RÁTKAI ERZSÉBET
Zeneszerző: KOCSÁK TIBOR
Rendező: PUSKÁS TAMÁS

Korábbi kritikák: