"Ha egy népet beletörődni tanítja a sorsa, persze nehéz bűnösnek bélyegezni azt, aki a végkimerülésig folytatja a beletörődést" Többek között ez a mondat olvasható Örkény István tollából, s ezt a többivel együtt a szerző fontosnak tartott közölni a nézővel, mielőtt beül a Tóték bemutatóját megnézni, a világ bármelyik pontján is teszi ezt.

Idén nyáron Kőszegen gondolták úgy, hogy előveszik a művet. A nézőben, aki ismeri a darabot már előzetesen felmerül a kérdés: hogyan tudják majd ezt a szöveget úgy átadni, hogy a néző ne érezze kínban magát. Hiszen a néző nyári színházat jött nézni, következésképp nem várható el tőle, hogy ne elsősorban a szórakozás miatt fizesse ki a jegyet a Jurisics-várba. Ráadásul a Tóték esetében olyan szövegről van szó, amely terhes a sok-sok feldolgozástól, amelyek nem mentesek a történelem súlyától. Jó – és eléggé ismert – példa erre Latinovits Zoltán őrnagya. Talán még ennél is jobb – bár kevéssé ismert – kísérlet a néhány évvel ezelőtti, kaposvári feldolgozás: Znamenák István rendező elképzelései alapján már a kezdetektől sokkolták a nézőket a háború borzalmaival. Mert a háború bizony borzalmas, s ezt talán a legjobban egy fél karú, félig leégett arcú postás tudja elmesélni a nézőknek.

Kőszegen azonban a háború nem borzalmas. Sőt, mintha Tótékat nem is izgatná annyira, hogy fiuk, akiért izgulniuk kellene, hol is van. Mert Kőszegen Merő Bélának nem ez a fontos. A rendező valamiféle jövő időbe teszi az eseményeket azzal, hogy szereplői egytől egyig terepszínű, neonzöld és hupikék szerelésekben járnak, a postás éppúgy, mint a tűzoltóparancsnok. Nos, ezek után eléggé furcsa, hogy a szereplők folyton a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország" kezdetű dalt hallgatják vagy éneklik, könnyekig meghatva. Valahogy összekeverednek itt az idődimenziók, s az előadás ebből a zavarosságból nem nyertesen jön ki.

Persze nem lehet mit kezdeni azzal a ténnyel sem, hogy hátul, a budi felett óriási háziáldás díszeleg a díszleten, márcsak azért sem, mert ennek a hangsúlyos elemnek a szövegét félig eltakarja az árnyékszék. És ha már itt tartunk: minden falusi múlttal rendelkező néző tudja, ha egy budi egy állványzaton trónol, ott baj van. Mert ugye „a fermentum" ezek szerint a levegőbe távozik, s azt még az amatőrök is sejtik, hogy a valóságban ez a folyamat nem így zajlik. Persze érthető: ha a rendező hű lenne a valósághoz, a vár udvarára bezsúfolt tömeg utolsó soraiból pont az előadás leghangsúlyosabb jelenetét nem lehetne látni. Sajnos azonban Mira János díszletének egyéb bajai is vannak. Példának okáért a tény, hogy a színpad azon sarkában, ahol megegyezés szerint a konyha van, ott ugyanúgy zöldell a fű, mint a ház előtt.

Valahogy kilóg a lóláb ebben az előadásban: a színészek próbálják megmenteni az előadást, de sajnos ezzel azt érik el, hogy a színészi játék önálló életre kel, s már nem illeszkedik a díszletek és a jelmezek sugallta világhoz. Gáspár Tibor őrnagya azonban nem eléggé vérfagyasztó: érdekes lenne megkérdezni egy olyan nézőt, aki soha nem hallott a darabról. Van egy olyan érzésem, hogy az előadás alapján meglepődne, hogy az őrnagyot végül is felnégyelik. Újlaki Dénes Tótja tutyimutyi alak, nehéz elhinni neki, hogy szebb napjaiban tekintélyt parancsolt az egész faluban. Pogány Juditnak nem esik nehezére jól alakítani a tűzoltó parancsnoknét, aki nagyra van az ő urával. Borsos Beáta sajnos nem üti meg azt a színvonalat, amely egy színházi előadásban várható lenne: Ágikája szőke liba, eltúlzott gesztusokkal és túljátszott infantilizmussal.

Persze az lenne a legkevesebb, ha a színészek nem állnának helyt a darabban. A helyzet azonban az, hogy Merő Béla értelmezésében a Tóték egy vígjáték, amelynek végén mellesleg megölnek egy embert. A produkció minden groteszk és tragikomikus elemet kivet magából. Kár érte, hiszen tehetséges emberek játszanak benne, s a Kőszegi Fúvósegyüttes hűségesen fújja a „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország" kezdetű nótát.

Váry Orsolya

Örkény István: Tóték (Isten hozta, őrnagy úr!)
Kőszegi Várszínház
Szereplők: Újlaki Dénes, Gáspár Tibor, Pogány Judit, Borsos Beáta, Hollósi Frigyes, Major Zsolt, Haas Vander Péter, Czegő Teréz, Molnár Árpád, Szűcs István, Szilasi Attila
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Díszlet: Mira János
Jelmez: Pintér Réka
Zene: Hajdú Sándor
Rendező: Merő Béla

Korábbi kritikák: