Tizennegyedszer hívják össze a stúdiószínházi műhelyeket, hogy megmutassák egymásnak, mit végeztek az elmúlt évben. Idén a Marosváráshely-Debrecen-Nyíregyháza-Budapest-Kaposvár tengelyben minden jelentős vagy annak tartott társulat szerepelt a válogatásban, sőt, a találkozó történetében először két egyetemista csoport is szerepelhetett.

A fesztivál már jó felütéssel kezdett: új sanzonok avagy hangos nyelvemlékek a kételyek korából címmel érdekes vállalkozásnak lehetett tanúja az a szerencsés néző, aki bejutott pénteken a vívóterembe. Itt ugyanis kortárs magyar költők verseit válogatta össze Rimóczi István és Czajlik József, hogy aztán ezekből kortárs magyar zeneszerzők válogathassanak, és kortárs magyar sanzonok jöjjenek létre. Látva és hallva az eredményt, csak sajnálni lehet, hogy ez a produkció a sok vendégművész egyeztetési gondjai miatt nem tud tovább élni.

A debreceniek Háy János A Gézagyerek című darabját hozták a Bárka Színházba, s csakúgy, mint Pécsen, itt is nagy sikereket aratott a produkció, amely nem is a Gézagyerek kripliségéről, mint inkább mindannyiunk rendbehozhatatlan hibáiról, és kinőhetetlen közép-európaiságáról szól. Maday Gábor a Gézagyerek megformálásáért, Pinczés István a térkezelésért kapott elismerést a szakmai zsűritől.

A Koltai Tamás - Nánay István – Forgách András alkotta trió nem tudott dönteni, így a sepsiszentgyörgyiek székely-paródiája, Tamási Áron A csoda című darabja és a Magma Társulat Attack című fergeteges humorú, lehengerlő produkciója megosztott fődíjat kapott. Hiába gondolkodik az avatott és avatatlan néző, nem lehet meghatározni a sepsi előadás legemlékezetesebb pillanatát. De talán mégis: él bennem egy kép, Pálffy Tibor csontos, csupagrimasz arca, amint elővillan a fekete kalap mögül. Ez az, amelyet gondosan elraktározva magammal viszek. Meg Zsombi szótlan, bamba vigyorgását Ginter Géza lepukkant lakásának mohazöld kanapéján. A Pác, az újvidékiek Hamvas-feldolgozása elnyerte a budapesti önkormányzat díját, s én már sosem fogom elfelejteni Hoppy Lőrinc levakarhatatlan személyét vagy a fehér lepelből kibábozódó asszonyt. Moll Flanders történetét a Bárka díjazta: a Példás történet mesélőjét, B. Fülöp Erzsébetet egyéni díjjal jutalmazták. Csukott szemem alól is kikívánkozik az az elegancia, amellyel a pénzt kicsalta az urak zsebéből.

Igaz, egy fesztivál alatt nemcsak a versenyprogram lehet érdekes. Hellyel-közzel néha az az, amely olyan érdektelen, hogy a néző inkább a büfében tölti hasznos és építő beszélgetésekkel a szünet utáni időket. Az egyetemisták Szentivánéji álom című előadása is ilyen volt: szerelmet-barátságot próbáló pillanatoknak, veszekedéseknek voltam tanúja a második és a harmadik felvonás előtt. Így aztán néha a büfében nagyobb izgalmakat élhettünk át mint a nézőtér néha igen fülledt, zsúfolt soraiban.

Igaz, ez nem áll azokra az órákra, amelyekben azon bosszankodtunk, hogy az unalmas előadáson benn rekedtünk, s közben kitartó kedvesünk, barátunk, anyukánk, apukánk pedig istenien érzi magánt a halk zongoraszó és egy pohár jóféle bor, sör vagy üdítő mellett.

Váry Orsolya

Korábbi kritikák: