Nem lehet könnyű dolga egy állambiztonsági tisztnek. Folyton kihallgatni, éjszakánként mások álmának őrzése helyett mások álmát kell megzavarni, de módszeresen, szisztematikusan, ahogy jó szakemberhez illik. Danilo Kiš darabjának főhőse is – címével, a Borisz Davidovics síremlékével – ellentétben nem a megfélemlített, hanem a megfélemlítő.

Forgách András magyar szerző Danilo Kiš szerb szerzőnek állított emléket, mikor a Borisz Davidovics síremlékéből magyar darabot írt. Illetve közép-európai darabot írt. Illetve európai darabot. Hogy is van ez? Danilo Kiš szerbnek született, hogy aztán egy történelmi pillanattól hirtelen zsidó legyen. Egy rövid ideig Magyarországon is élt, Párizsban halt meg. A közép-európai történelemnek állított emléket a Borisz Davidovics síremlékében. Forgách darabja – és különösen annak Stúdió K-beli adaptációja – valamiféle kalandozást tár a néző elé, határokon és korszakokon átívelőt. Ezekben mindig ugyanaz a központi kérdés: hogyan maradhat fenn az egyén úgy, hogy ne kerüljön konfliktusba a közösséggel vagy a hatalommal. Az általános kérdésen belül újra és újra előtűnik a kommunista uralom elől való menekülés lehetetlensége. Legtöbbször a Hatalomnak ugyanolyan az arca: az egyént börtönbe vagy máglyára vető Gonoszt a Stúdió K-ban mindig a direktor-rendező, Fodor Tamás játssza a zsebkendőnyi térben.

Az előadás előtt már a nézőtér szélén ül, s prédára éhes tekintettel szemléli az érkezőket. Rá van, írva, hogy ő itt, ma este nem a Jó Fiút fogja játszani, és ez a kezdeti sejtés be is jön. Fegyukin elvtárs az egyén viselkedését hivatott a nézőknek bemutatni, nevezetesen azt, hogyan kerül konfliktusba a közösséggel és a hatalommal.

Persze nincs túl könnyű dolga Fegyukin elvtársnak: Borisz Davidovics Novszkij nem egy könnyű eset. Neki elvei vannak, s mint ilyen, nagyon nehezen betörhető.

Forgách drámája félelmetes pontossággal mutatja be azt a mechanizmust, ahogy a kommunista gépezet működött. Itt a Nagy Testvér valóban működik, azzal a különbséggel, hogy nemcsak szegény értelmiségieket, kulákokat vagy kétes társadalmi környezetből származó egyedeket figyeli, hanem saját „szakembereit" is: a csekista tisztnél ugyanúgy csörög éjszaka a telefon mint a „lengyel kommunista német nyelvtanárnő"-nél.

A Stúdió K-ban remekül oldják meg a feladott leckét: néhány vasállványból építik fel és át a környezetet, ahelyett, hogy folyton az átdíszletezéssel foglalnák le a nézőt. A járások mellett a régi, ütött-kopott vaslemezekből összetákolt öltözőszekrény remekül megfelel a ki-be járáshoz. Így aztán a néző tobzódhat az ötletekben, melyek ugyanúgy dicsérik az írót mint a rendezőt. Forgách megírta például a saját változatát Robert Capa híres spanyol polgárháborús képriportjának történetére. A színpadon ebből rögtön szerencsétlenkedő, félhülye emberek lesznek, akik között – naná – még egy eltévedt ír is van. A középkorban játszódó inkvzíciós jelenetet Fodor Tamás bábokkal játszatja el, így még inkább nevetségessé és lehetetlenné válik az élethelyzet, amelyben egy embernek, csak azért, mert zsidónak született, magyarázkodnia kell. Forgách megírta a maga csekistáját a darab számára, s az előadásban láthatólag maga a tiszt sem tudja, hogy Vasziljevnek vagy Ljubimovnak hívják-e (a nézőtéren ülő színházszakmai közönség élénk derültségére).

Felmerülhet a kérdés, hogy itt és most, 2002 őszének Budapestjén szükség van-e ilyen, „nosztalgiázó" előadásnak. Nos, aki ilyenen gondolkodik, az éppen a lényeget nem értette meg: itt nem arról szól a mese, hogy kommunisták vernek nem kommunistákat. Itt arról szól a mese, hogy a Hatalom képviselői verik azokat, akik az alattvalókat képviselik. Néha azonban – micsoda írói zsenialitás - összekuszálódnak a szálak, és nem lehet tudni, ki melyik táborba tartozik. És ezt a feladatot még az olyan tapasztalt állambiztonságisnak is nehéz megoldania mint Fegyukin.

Kónya Orsolya

Forgách András: A görény dala – Stúdió „K" Színház
Szereplők: Clint P. Sheffer, Hannus Zoltán, Nádasi László, Tamási Zoltán, Bogdán Árpád, Baksa Imre, Homonnai Katalin, Melissa Kapp, Z. Papp Zoltán, Fodor Tamás
Díszlet: Szegő György
Jelmez és bábok: Németh Ilona
Rendező: Fodor Tamás

Korábbi kritikák: