Maggie, a macska bizony sokszor, túl sokszor mondja ezt az öt szót a debreceni színház Tennessee Williams drámájában. Merthogy az előadás, amely a Vidéki Színházak Országos Találkozójának egyik darabja, eleve hendikeppel indul. Elképzelni nem tudom, hogy a darab díszletét miért akarták besuvasztani a Thália új stúdiójába, s az meg már végképp homályos, hogy fordulhatott elő, hogy már csak akkor derült ki, hogy böszme nagy, amikor már elkezdték oda építeni. A hendikep tehát abból indult, hogy a nézőnek át kellett battyognia az a Nagymező utcából a Hársfa utcába, hogy a Madách művészbejárójánál ácsorogjon. Sajnos a megpróbáltatások itt nem értek véget: a díszletezés miatt közel fél órát aszalódott a néző a fullasztó előtérben, mire végre bejutott a Madách légkondicionált stúdiószínpadának nézőterére.

A debrecenieknek pechje volt tehát, amit kis lelkesedéssel, intenzív játékkal el tudtak volna felejtetni a nézővel, de ez sajnos nem sikerült. Hiába importálták Kaposvárról Kelemen József színész-rendezőt, a játszók eléggé lagymatagon hozták a párás-nehéz déli levegőn játszódó családi történetet. Majzik Edit Maggie-je unatkozó nő, semmi több. Nem egy mutatós asszonyka, akit bármelyik férfi azonnal elvinne a műpálmák közé. Nem az a Margaret, aki kétségbeesetten vágyik gyerekre, s ezért bármire képes lenne. Az ő Maggie-je egyszerűen hozzáment egy bunkóhoz, aki ráadásul alkoholista. Ennyi. A Bricket játszó Sághy Tamás is segíthetne neki a feszültség megteremtésében, de ő annyit tesz, hogy ködös tekintettel vagy az éppen a kezében talált poharat vagy a levegőt bámulja. Esetleg a cigarettafüstöt a levegőben. Az a bizonyos feszültség, aminek a házastársak között így vagy úgy lennie kellene, nyoma sincs. Mint ahogy vágni lehet a Papát játszó Miske László és a Mamát alakító Dobos Ildikó között. Pedig ugyanaz a helyzet: a férfi elvett egy dekoratív nőt, akivel büszkélkedhet, de többre nem képes.

Ebben a családban nem módi kimutatni az érzelmeket, s ez az oka Brick alkoholizmusának is. A debreceni előadás ügyel a külsőségekre, de a belső, az átélés bizony hiányzik. Hiába a nagyszerű díszlet, ha Libor Katalin déliesen, ízléstelenül hivalkodóra tervezett terében a játszók legfeljebb téblábolni tudnak, kihasználni a lehetőségeket nem. Tennessee Williams nem véletlenül helyezi el a darabban Maggie tükrét: ez az a hely, ahol a nő meggyőződhet róla, hogy még mindig kívánatos, s ez az, amely személyiségét is jelképezi. A debreceni előadásban csak egy piperetükör szerepel, az is csak kétszer. A jelképeknek vége. Mint ahogy annak is elveszett a jelentése és jelentősége, hogy a nevekének is. Merényi Anna bicskája beletört az olyan kifejezésekbe mint „Big Daddy", „Big Mama", „Sister Woman" és „Brother Man". Mentségére legyen mondva: nem ő az első. Ismerve azonban az író nyelvezetét és ragaszkodását a jelképekhez, meg kellett volna próbálni.

Tennessee Williams hosszú sorokat szentel annak, hogyan nézzen ki a szoba, ahol valaha Jack Straw és Peter Ochello lakott, s mindezt azért tette, hogy kiderüljön, milyen elveszett és kétségbeesett az az asszony, akinek férjével kell együtt élnie ebben a házban, ahol semmi nem az övé, és nem is lesz az soha. Az író legalább ilyen alaposan kidolgozta azt is, hogy a Maggie-t játszó színésznőnek hogyan kell gesztikulálnia, mire kell gondolnia, miközben játszik. Ennek a debreceni előadásban nyomát sem látni. A társulat Majzik Edittel az élen inkább a látványosabb megoldásokat választotta: inkább a kiabálást mint a fojtott indulatokat. Kár. Halkabban jobb lett volna.

Kónya Orsolya

Tennessee Williams: Macska a forró bádogtetőn – A debreceni Csokonai Színház előadása
Szereplők: Majzik Edit, Sághy Tamás, Dobos Ildikó, Miske László, Oláh Zsuzsanna, Garay Nagy Tamás, Krizsik Alfonz, Maday Gábor
Díszlet és jelmez: Libor Katalin
Zenei szerkesztő: Dévényi Ádám
Rendező: Kelemen József

Korábbi kritikák: