napi online kultúra és tudomány

SZÍNHÁZ
Megkésett Megváltó
Dosztojevszkij Az idiótája (A félkegyelmű) a Katona József Színházban


Meddig tart a részvét, s mikortól tekinthető baleknak az ember? Meddig tart a jóhiszeműség, és mikortól tekinthető gyengeelméjűnek az ember? Ki dönti el, hogy az ember balek vagy gyengeelméjű? Ki dönti el, hogy eljött-e a megváltás?

Dosztojevszkij Félkegyelműjét, híven az eredetihez Az idióta címen játssza a Katona József Színház. A bemutató közel egy hónapot késett, s az eredményt látva azt kell mondanunk, nem vártunk hiába. Máté Gábor rendezése pontos, ott érzékenyül el, ahol kell, és csak annyira, amennyire kell. A nyitó jelenetben egy vasúti váróban ül Ragozsin, Miskin herceg és Lebegyev, a hideg váróterem mennyezete felett fütyülve és zakatolva játékvonat robog el. Megteremtődik tehát az alaphelyzet: telesen mindegy, hogy hol vagyunk, a lényeg tehát az, hogy a világtól és a technikától távol. Itt megállt az idő, Miskin hiába jön, jelenléte nem fogja megváltoztatni a viszonyokat. Legfeljebb siettetheti azokat a folyamatokat, amelyeket előre lehetett látni.

Máté felerősíti azt a párhuzamot, melyet Dosztojevszkij Miskin és Krisztus között teremtett: a Miskint játszó az előtérben Fekete Ernő epilepsziás rohamot kap, a háttérben, diszkrét megvilágításban egy Krisztust ábrázoló kép. A keresztről levett Krisztus kiszolgáltatott, vérző sebű teste éppolyan görcsben áll, mint a színészé. Miskin a második felvonásban keresztet visel a nyakában, azt, amelyet Ragozsintól kapott, júdáscsók kíséretében. Fekete arcán az első pillanattól kezdve gyermeki kíváncsiság. Michael Ende filozofikus meséje, a Momo jut eszembe: Momo, a ki tudja honnan jött kislány úgy tudott figyelni az emberekre, ahogy senki. Fekete Miskinje teljes testével figyel: minden egyes atomja másokért van, nem is érti, miért nem viselkednek így a többiek is. Gyámoltalanul, a partvonalon toporogva tágult szemekkel nézi azt, ami körülötte zajlik. Legfeljebb elszenvedi azokat az eseményeket, amelyeknek főszereplője, s nem aktív részese azoknak. Fekete mintaszerű alakítást nyújt. Miskinje átgondolt, utolsó mozdulatokig kidolgozott munka. Sokszor egyéb dolga sincs, mint a háttérben, a játéktéren kívül egy széken ülni, s még ezekben a percekben is koncentrált. Miskinje szenved, ezt azonban nem az arcával, hanem testtartásával érzékelteti: az előadás elején még csak alázatosan, szemlesütve közlekedő Miskin a szemünk láttára válik gyomorbajossá, a végén a kínoktól kétrét hajlik, s nehezére esik még az is, hogy a székről felkeljen.

Nem véletlen, hogy az előadás díszletei kopottak: a látszat és a tettetés tartja össze a vidéki orosz középnemességet, s a habos ruhák mögött a nincstelenség húzódik. A nincstelenség nem csak anyagi értelemben értendő: a szereplők érzelmei elkorcsosultak, leegyszerűsödött életükben fel sem ismerik, ha valaki értékesebb náluk. Ha fel is ismerik, bizalmatlanságukban leidiótázzák. Közben persze többen viselkednek agyalágyult módon. Ivolgin tábornok eleinte nagyotmondásával vívja ki a többiek szimpla nemtetszését, de egészen addig észre sem veszik, milyen nagy a baj, amíg szélütés nem éri. Haumann Péter alakítása az elejétől kezdve ezek felé a percek felé mutat: Ivolgin riadt, félbemaradt mozdulataitól jut el az őrület határán bekövetkező agyvérzésig. Ragozsin is az őrületig szerelmes Nasztaszjába, annyira, hogy a végén szerelemféltésből meg is öli. Nagy Ervin ritka alázattal játszik: hőbörgésében benne van az orosz kisnemesség lealázottsága és kivagyisága is. Fullajtár Andrea Nasztaszjája a tökéletes illúzió mestere: az utolsó pillanatokig nem árulja el igazi érzelmeit, csak a legkiszolgáltatottabb pillanatokban hullik le róla az álarc.

Az hangsúlyosan, lírai pillanatokkal záródik: a halott Nasztaszja, a félholt Miskin és Ragozsin a földön fekszik: a két férfi várja a hajnalt, amikor minden kiderül. A félhomályban arcukon angyali mosoly játszik.

Kónya Orsolya

Dosztojevszkij: Az idióta (Félkegyelmű) - Katona József Színház
Szereplők: Fekete Ernő, Fullajtár Andrea, Nagy Ervin, Ujjlaki Dénes, Bodnár Erika, Szamosi Zsófi, Szantner Anna, Rezes Judit, Tóth Zoltán, Bezerédi Zoltán, Kocsis Gergely, Haumann Péter, Kiss Eszter, Mészáros Béla, Fenyő Iván, Rajkai Zoltán, Szabó Győző
Díszlet: Zeke Edit
Jelmez: Füzér Anni
Rendező: Máté Gábor


Korábbi kritikák: