napi online kultúra és tudomány

SZÍNHÁZ
Lovag hattyús bőrönddel
A Lohengrin az Erkel Színházban


Ha nincs Wagner, nincs modern zene. Ha új alapokra szeretnénk építeni, akkor muszáj valakit megtagadni. Az impresszionisták szerint a német operák koronázatlan királya terjengős és végletes: a mester eljutott a romantika zsákutcájába, ahonnan nehéz tovább lépni. A francia komponisták szerették volna megtörni a német zene egyeduralmát. Debussy, a nagy formák helyett a színekre helyezte a hangsúlyt, Satie tudatosan megfosztotta kompozícióit minden lelki hatásvadászkodástól, több ízben aláfestő zenét írt, amit illetlenség volt cseverészés nélkül végighallgatni. Később a neoklasszicisták visszatértek a tizennyolcadik század kötött formáihoz, és úgy tettek, mintha a tizenkilencedik század csupán egy végzetes ballépés lett volna. A már-már kényszeres Wagner-ellenesség nem érte el a célját. A mester zenéje túlélte a huszadik századot, ma is sikk végigülni a több kilométeres zenés legendákat, és a műértők versenyén maratoni befutók lehetünk, ha egy hét alatt végignézzük a Ring összes operáját.

Úgy tűnik azonban, hogy a nagy legendák kora lejárt. A Bayreuth-i ünnepi játékokon nem számít szentségtörésnek, ha Wagner operáit új köntösbe öltöztetik. A kelta és germán mondák helyett, napjaink kis embereivel, háborús konfliktusainkkal szembesülhetünk. A Magyar Állami Operaház a Wagner család legifjabb alkotóját, a huszonéves Katharina Wagnert hívta meg a Lohengrin rendezésére. Katharina fiatal, forradalmár, a régi formák esküdt ellensége, szeretne meghökkenteni, újat mondani, és ami ezzel jár. Tudtam, hogy Parsifal fia, Lohengrin nem érkezhet hattyún a becsületében megsértett Elza megmentésére. A hagyományos párviadalokról már a ruhatárban lemondtam, egyszóval felkészültem a nagy kalandra.

A nyilvános főpróba alapján azonban nem lenne etikus bármit is mondani a szereplők előadói teljesítményéről. Kitűnő énekesek, készülnek a premierre. Az ilyenkor becsúszó esetleges bakik, senkit nem zavarhatnak. Molnár András Lohengrinje tartózkodó, kissé cinikus figura, vagyis a jól fésült, jól felkészített politikus erősen elrajzolt paródiája. A leleplezett, ám mindig harcra kész Friedrich, akit valószínűleg a bosszúvágy, és néhány gyógyszer tart életben Perencz Béla alakításában különös erővel vágja képünkbe a vélt igazságot. Marton Éva Ortrudot, Friedrich feleségét jeleníti meg. A darabban ő az egyetlen, aki akarva-akaratlanul magában hordozza az eredeti legendát. Nem tudom ez mennyire fér bele a rendezői elképzelésbe, számomra mindenesetre megnyugtató. Fried Péter Henrikje a nyugodt politikus prototípusa. Az Elzát alakító Sümegi Eszter tipikus mai nő, mai sorssal, mai hisztikkel. Sokszor esünk abba a hibába, hogy elnézőek vagyunk modern próbálkozásokkal. Nem hiszem, hogy önmagában érdem, ha egy előadás "legalább nem hagyományos", mint ahogy az sem, ha valaki "legalább újat akar mondani", vagy ha kell, ha nem "legalább leporolta a művet".

Katharina Wagnert a rendszerváltás ihlette meg. Henrik király – valószínűleg valamikor az 1980-as évek végén – egy parlamenti felszólalásában éppen magyar veszedelemről beszél Brabant Föld népének Az első felvonás végére azonban kiderül, hogy a parlamentet megszálló magyar–NDK–román rendszerváltó fiatalság hazájában vagyunk, valahol Európában. A régi szöveg, és az új jelentéssel bíró színpadi játék ellentmondásos. A király a magyar veszedelemre figyelmezteti népét, miközben a felvonás közepén, részben az ötvenhatos magyarok lesznek Brabant népének forradalmárai. Lohengrin hattyús táskával érkezik, mint új, demokratikusan választható pártvezér, de nem a szavazatok megszerzésért küzd, hanem az eredeti szöveghez hűen, egy nő becsületének a megmentéséért.

Elza szerepe is tisztázatlan. Az országgyűlésbe vádlottként hívják be, vallatják. Ebből viszont logikusan következik, hogy az országgyűlés valójában egy népbíróság, ahol nem az ország sorsával, hanem büntető ügyekkel foglalkoznak. A király itt maga a büntetőbíró. Persze az ellentmondás feloldható, ha Elza nem más, mint a vén Európa, aki, mint tudjuk egy gyönyörű nő. Ezt a gondolatot követve, Elza női alakba bújt eszménykép, amiért meg kell harcolni. Ha ezt a tézist elfogadjuk, akkor, nem értem, hogy lehet Elzát a későbbiekben manipulálni, vagyis hogyan válik emberré egy idealizált gondolat.

A király szerepe is kétséges. Igazságot oszt, egy személyben uralkodik rendszerváltás előtt éppúgy, mint rendszerváltás után. Párton kívüli, de végig az ő szava érvényesül. Lohengrin és az Elzát megvádoló Friedrich között szavazással dől el a párbaj, míg a szövegben kardot emlegetnek, így emlékeztetvén minket az eredeti változatra. Ősi istenekről beszélnek az ateizmustól fűtött pártkatonák. Elza viszont ebben a változatban is kideríti Lohengrin eltitkolt nevét. Kispolgári lakosztályukból rohannak is a Parlamentbe a királyhoz. Lohengrin elmondja, hogy a Grál küldte őt, így megszűnt a varázs, irány a reptér. A lovag hiába kampányolt egy kivetítőn, a végén pakolni kell a hattyús bőröndbe. Ha Katharina Wagner elképzelése szerint Lohengrin egy törtető, hataloméhes pali, akkor meg miért tragikus, hogy a végén elröppen a magánrepülőjével? Végülis kinek kell egy ilyen hattyú?

Kal Pintér Mihály

A fotókat Egyed Péter készítette.


RICHARD WAGNER: LOHENGRIN
Erkel Színház

Szereplők:

Henrik: Fried Péter
Lohengrin: Molnár András
Elza: Sümegi Eszter
A király hírdetője: Cserhalmi Ferenc
Telramund : Perencz Béla
Ortrud: Marton Éva


Díszlet és jelmez: Alexander Dodge
Zenei munkatársak: Bartal László, Bartinai Gábor, Doman Katalin, Hirsch Bence, Hoffer Péter, Kaposi Gergely, Köteles Géza, Petheő Zsolt, Sándor Szabolcs
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Rendezôasszisztens: Mányik Albert

RENDEZŐ: KATHARINA WAGNER



Kapcsolódó kontextus-anyag:
Tudósításunk az előadás sajtótájékoztatójáról


Kapcsolódó link
Az Operaház és az Erkel Színház közös honlapja


Információk Katharina Wagnerről
Az opera magyar nyelvű librettója, Lányi Viktor és Horváth Ádám fordítása nyomán
Wagner életrajza, hallgatható operarészletekkel




Korábbi kritikák:

Az Operett a Bárkán
A PONT Műhely CSALÁD-ja a MU Színházban
A revizor a Vígben
A Buborékok a Nemzeti Színházban
Az Ivanov a Katonában
Az Álmok hídján mentem át a Millenárison
A Miaszerelem a Millenárison
A Czillei és a Hunyadiak a Nemzetiben
A Krétakör Mizantrópja a Vidám Színpadon
A Don Quijote és... a Budapest Bábszínházban
A hazug a Színművészetin
A dilis Resner Marosvásárhelyen
A Piszkavas a Madách Kamarában
Az egri Galambok a Tháliában
A marosvásárhelyi Fagyöngyszüret a Tháliában
A Hazug képzelet az Új Színházban
Az Öltöztessük fel a mezteleneket! Kolozsváron
A Fekete tej a Kamrában
Az Egy pohár víz a Madáchban
A vesztett éden a Tháliában
A Boldogtalanok Marosvásárhelyen
A Koccanás a Katonában
A Hárpia megzabolázása a Madách Kamarában
A Theomachia a Bárkán
A Krétakör Sirája a Fészekben
A Gázláng Sopronban
A Petit Mal a Városi Színházban
A Dühöngő ifjúság a Tháliában, a Dühöngő a Merlinben
A Különóra/ A kopasz énekesnő a Madách Kamarában
A Motel a Katonában
A Holdbeli csónakos a Nemzetiben
A Svejk, a féregirtó a Stúdió K-ban
A Kaukázusi krétakör a Vígben
Stúdiószínházak a Bárkán
A komáromi Ibusár a Tháliában
A Rómeó és Júlia a Bárkán
Bábosok Kolozsváron
Stúdiószínházak a Bárkán
Kollokvium Gyergyóban
A Dévajságok Magyarhonban Szentendrén
A Titus Andronicus Gyulán
A Kései találkozás Szentedrén
A Dandin György Kőszegen
Thealter: 2. tudósítás
Thealter: 1. tudósítás
Thealter, SZASZ-beharangozó
Kisvárdai Fesztivál-napló, III.
Kisvárdai Fesztivál-napló, II.
Kisvárdai Fesztivál-napló, I.
Határtalan színházak: Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
POSZT 2003: előtte, közben, utána
POSZT 2003 előzetes
A Nézőművészeti Főiskola a Thália Régi Stúdiójában
Negyedik kapu a Radnótiban
Gyermekdarabok a Vígben és az Új Színházban
A sárkány a Madách Kamarában
Noé bárkája a Bábszínházban
Boldogtalan hold a Tivoliban
A bosszú a Katonában
Rómeo és Júlia Sepsiszentgyörgyről
Tóték és Családrajz a Bárkán
Godot a Pesti Színházban
Ilja próféta a Bárkán
Holdfény a Bárkán
Az idióta a Katonában
Indul a Bakterház Zalaegerszegen, és Borisz Godunov a Madách Kamarában
"Macska a forró bádogtetőn" a debreceniektől
"A görény dala" a Stúdió K-ban
Kabaré az Ódry Színpadon
A kolozsvári Cseresznyéskert a Tháliában
Tartuffe: ráncfelvarrás után a Katonában
Lüzisztraté a Merlinben, Állatfarm a Katonában
Évadnyitó a Krétakörnél
Néhány négyzetméternyi színház: a Stúdiószínházi találkozó eredményei
Stúdiósodás - Stúdiószínházi találkozó tizennegyedszer a Bárkán
Tóték Kőszegen
Sok hűhó a Keszthelyi Nyári Játékokon
THEALTER International Szegeden
POSZT 2002, negyedik felvonás és eredmények
POSZT 2002, harmadik felvonás
POSZT 2002, második felvonás
POSZT 2002, első felvonás
POSZT-előzetes 2.
POSZT-előzetes 1.
Kolozsvári Fordítások a Tháliában
Beszélgetés Catalina Buzoianuval
Revizor Pécsett
Nick Carter Tatabányán
Osztrovszkij Erdője Kaposváron
Jeles András Szenvedéstörténete Kaposváron
Bereményi, Shakespeare, Zalaegerszeg
Káprázatos hölgyek Kaposvárott
Marcello és Camillo a Stúdió K-ban
XIII. Stúdiószinházi Fesztivál a Bárkán
POSZT festam: színházak nyáron
Lóvátett lovagok a Vígszínházban
Szikora János a Kalldewey Farce-ról
Meghalt Sinkovits Imre
Euripidész: Alkésztisz
Moliere: A mizantróp
Csehov: Cím nélküli darab