Az Ukrajnában született Salóm Rabinovicsot, írói nevén Sólem Aléchemet (1859-1916) nálunk legfeljebb a Tóbiás, a tejesember című regény szerzőjeként emlegetik. Úgy is csak azért, mert a könyvből készült musical, a Hegedűs a háztetőn sikerdarab lett. Marienbad címmel (magyarul is olvasható) levélregényt írt, melynek színpadi adaptációját négy alkalommal játszották a Belvárosi Színházban a VIII. Zsidó Nyári Fesztivál keretében.

A kötetet kitevő, alig száz hosszabb-rövidebb szövegből Deres Péter és a rendező, Eichner András által gonddal összeollózott textus a legjobb szándékok ellenére sem szervül drámává a szemünk előtt. Két férfi és két nő részben egymáshoz, részben egymásról írott levelei tudósítanak az első világégés előestéjén a zsidó polgárság urizáló tagjainak a híres-hírhedt fürdőhelyen töltött napjairól. A távoli és érdektelen Varsóban gürcölő férj alakja persze hogy elhomályosul, ha Marienbadban fess ficsúrok érdeklődnek a nem épp dúsgazdag, de még mindig vonzó külsejű úriasszony iránt. Olykor a kellemes elfoglaltság még némi haszonnal is párosulhat: az eladósorban lévő lányaikkal felvonuló tisztes családanyák közül nyilván nem mindegyik oly kevéssé szerencsés, mint a darabban ábrázolt Jamajkerné. Az alaphelyzetben rejlő színpadi konfliktus hiába tűnik adottnak: másfél óra után a nézők feje fölött önfeledt táncra perdülő szereplők ezzel már nem gondolnak.

Ahogyan egymással sem igen törődhetnek a játszók ebben a minden ízében hagyományos, s ettől helyenként unalomba fúló rendezői felfogásban. Eredménytelenek azok a kísérletek, melyeket a jellegéből adódóan magányos műfajnak, a levélnek élő párbeszédszerűvé bővítésére tesz a rendező: néhány mérsékelten szórakoztató színpadi akciótól eltekintve (ilyen a kikapós feleség Belcsinek az a levele, melyben arról számol be, milyen megalázó kalandjai voltak a vonat harmadosztályú kocsijában két slemillel) a levelek végül mégiscsak magánbeszédként hangoznak el, félúton megfeledkezve a megszólított személyről. Egy éles szemű külső megfigyelő idejekorán rámutathatott volna arra, hogy az alapanyag hiányosságait aligha pótolják az olyan, lassacskán divatszámba menő teátrális megoldások, mint a nézőteret kettéosztó rámpa, melyen a legváratlanabb pillanatokban, meglehetős következetlenséggel tűnnek fel a szereplők.

Az előadás mindezek ellenére számos erénnyel büszkélkedhet: Gombár Juditnak a Belvárosi Színház valahai, mostanra körültekintően felújított mozitermébe észrevétlenül belesimuló, főleg pasztell árnyalatú függönyökből és néhány pontosan megválasztott, autentikusnak tűnő kellékből álló díszlete, valamint a viselőik karakterét visszafogott, ám annál többet sejtető eleganciával megfestő jelmezei feltétlenül ezek közé tartoznak. Az élő zenéért felelős Jávori Ferenc és Gazda Bence a nem létező jelenethatárokat jelöli ki élvezetes játékával. Ínyencek előnyben: a jiddis nyelven zajló előadást Komoróczy Szonja Ráhelnek a jellegzetes jiddis humort élő fordulatokkal visszaadó magyar feliratai kísérik.

Maia Morgenstern neve sem a színház, sem a mozi kedvelői előtt nem ismeretlen. A fesztivált megnyitó nem túl érdekfeszítő beszédben nemes egyszerűséggel sztárnak nevezett román színésznő néhol kissé harsány színekkel ugyan, de meggyőzően mutatja meg, mi az, amit sosem kaphat meg férje, Slajme oldalán. Az utóbbit játszó Besenczi Árpád a minden garast a fogához verő zsidó kereskedő sztereotip jegyeiből építkezik (állandóan izzadó homlokát törölgető zsebkendője a karakter fontos építőkockája). Oberfrank Pál nyalka szépfiú. Hetyke bajusz, elegáns öltöny, némi rámenősség, s máris megtalálja a számítását az ember Marienbadban. Börcsök Enikő (az est legjobbja) a gondterhelt, lányain már-már rögeszmésen túladni akaró anya, akinek két férjvadászat között jut ideje arra is, hogy az épp itt nyaraló szomszédasszony, Belcsi viselt dolgairól gondosan és részletesen beszámoljon férjének.

Eichner András rendezése egyes apró részleteiben figyelemre méltó, egészében azonban – megfelelő drámai alapanyag és merészebb rendezői gondolatok híján – adós marad a valódi színházi élménnyel.

Jászay Tamás

Sólem Aléchem: Marienbad
Belvárosi Színház
Színpadra alkalmazta: Deres Péter és Eichner András
Szereplők: Maia Morgenstern/Fehér Anna, Börcsök Enikő, Oberfrank Pál, Besenczi Árpád
Díszlet és jelmez: Gombár Judit
Zeneszerző és zongorista: Jávori Ferenc
Rendező: Eichner András

Kapcsolódó linkek:
A Zsámbéki Nyári Színház oldala, képekkel
Sándor L. István cikke a 2003-as zsámbéki Csehov-fesztiválról