napi online kultúra és tudomány

SZÍNHÁZ
Pörgés és unalom
Két Godot-előadásról: Sepsiszentgyörgy és Szeben


Vártam Godot-ra. Persze nem úgy, mint Vladimir és Estragon. Velük ellentétben én nem csak szinte reménytelenül hittem abban, hogy majd eljön, de tudtam is. A május 4-13 között Kolozsváron rendezett Harag György Emléknapok keretében két színház vendégjátéka is Beckett Godot-ra várva című darabjával kecsegtetett. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron, és a szebeni Radu Stanca Színház ígért kivételes csemegét. Több okom is volt a várakozásra.

A sepsiszentgyörgyi előadást Tompa Gábor rendezte, s bár már hatodik alkalommal vitte színre Beckett klasszikussá (kissé abszurdnak tűnik ez a kifejezés így leírva vele kapcsolatban) vált művét, mégsem sikerült találkoznom az előadással egyszer sem. A szereposztás is reménnyel töltött el, az Estragon-Vladimir kettőst két olyan színészre bízta a rendező, akiktől valahogy el is vártam a csodát: Pálffy Tiborra és Váta Lorándra. A Lucky-t játszó Péter Hilda pedig áprilisban kapta meg a Román Színházi Szövetség, az UNITER Legjobb női mellékszereplőnek járó díját. A másik Godot-ra várva a szebenieké volt, Silviu Purcarete rendezésében. A szebeni társulatot ugyan kevéssé ismerem, hiszen csak néhány színész játékával találkozhattam a koprodukcióban létrehozott Pantagruel sógornője című előadásban, de Silviu Purcarete mindenképpen „nagy név” a színházi világban, így már előre készültem erre a két, kivételesnek számító produkcióra.

Az első meglepetés akkor ért, amikor a sepsiszentgyörgyiek előadásának napján megtudtam: aznap este, - hogy a Pozzot játszó Nemes Levente betegsége miatt ne maradjon el a telt házas előadás - maga a rendező, Tompa Gábor ugrik be. Na, jó, kicsit túloztam, akkora meglepetést mégsem okozott, hiszen Tompa „színészkedett” korábban egy másik Beckett-darabban, az évekkel ezelőtt Kolozsváron általa megrendezett A játszma végé-ben, s az is ismeretes róla, hogy kívülről tudja a színre vitt darabokat. Beckett tehát már másodszorra „dobja fel a labdát” Tompának: hadd érezze a saját bőrén, milyen a deszkákon lenni. Ha színészi játéka hagyott is kívánnivalót maga után, egy biztos: a rendezői utasításokat maximálisan végrehajtotta.

Ennek a Godot-nak különleges hangulata volt, feltehetőleg áttevődtek hangsúlyok is, de az előadásnak szerencsére nem ártott meg a beugrás. Nem elemezném bővebben az előadást, egyrészt az említett beugrás miatt, amely egyedivé tette, és természetesen valamennyire megváltoztatta a produkciót, másrészt a KonTextus „látogatói” olvashattak már Tompa Gábor sepsiszentgyörgyi, illetve budapesti Godot-járól egyaránt.

Nem hiába állítják Beckett-ről, hogy darabjainak sajátos világa és ritmusa van, melyek leginkább egy zeneműhöz hasonlíthatóak. Minden műve egy-egy partitúra, és szinte követeli a pontos „lejátszást”. Nem igazán lehet meghúzni Beckett darabjait, s a szöveg belső ritmusát is illik tiszteletben tartani. Ezt a fajta zeneiséget, ritmust, vagy nevezzük akárminek, fedezte fel és alkalmazta Tompa, így vált az előadás rendkívül pontos, letisztult alkotássá, olyan élménnyé, amelyre sokáig emlékezhet az ember.

Furcsa, kihalt, holdbéli tájba helyezi a darab szereplőit a rendező. A jellegzetes, szürkés-fehérre mázolt cipő-halmok úgy domborodnak a színpadon, mintha a Hold egyenetlen tájai tárulnának elénk. A színen egy jobban kiemelkedő kupac tetején rozoga tévékészülék és egy kopár fa. Ennyi a díszlet (Both András munkája). S bár a színpadkép árasztotta hangulatot nyomasztónak érezhetjük, az előadás mégsem annyira a pesszimizmust, a kihaltságot, a reménytelenséget árasztja. Ez pedig a rendező koncepciójának, illetve az azt megvalósító színészi játéknak köszönhető. Beckett humora egészen egyedi, szinte bohóctréfákba illő szövegekkel, Gogo és Didi clown-ná változtatása tehát simán „hozzáidomul” a darabhoz. Az előadás legfontosabb kulcsszava a ritmus. Két súlypontja van: Váta és Pálffy kettőse, és Péter Hilda (Lucky) monológja. Végtelenül pontosan kidolgozott jelenetek, kitűnő színészi játék, pörgés és csendek. Pattogó replikák. „No, de Gogo, néha azért vissza kell ütni a labdát”, hangzik el a darabban. Hát itt aztán nincs vissza nem ütött labda. Pontosan úgy és akkor pattan, amikor kell, helyükön vannak a csendek, szünetek, míves színészi, kicentizett rendezői munka. Lucky monológja remekbeszabott. Nyílt színi tapsot kap Péter Hilda. Egyébként nem csak a monológja, az egész alakítása aprólékosan kidolgozott. Tompa hagyja a színészeit, hogy kihozzák a szerepből azt, amit ő megalapozott a darab „lekottázásával”. A partitúra pedig működik, akár Tompával is Pozzó szerepében.

A másik meglepetés már kevésbé volt ennyire színházszerű. Purcarete Godot-ja langyos, a színészek nincsenek a „helyzet magaslatán”, s előadás közben minduntalan az az érzésem, hogy ez a Beckett-darab, amely néhány nappal azelőtt frissnek, mainak és aktuálisnak tűnt, most poros, értelmetlen, fölösleges színpadra vinni, nincs semmi mondanivalója a mai néző számára. Unalmas. Pedig Purcarete ráadásul amolyan színház a színházban felfogás alapján vitte színre, de valahogy ez a Godot szinte semmiről nem szólt. Lassan, ráérősen, komótosan rakják egyik mondatot a másik után, beletévedve jó néhányszor a román érzelgősség útvesztőjébe. Poénjaikat jószerével furcsamód csak a román nyelvű közönség veszi.

Úgy éreztem magam, mintha egy középszerű társalgási dráma próbáinak kellős közepébe csöppentem volna, valamelyik vidéki színház színpadán, az improvizált-félkész színpadképpel, nézői jobbon a proszcéniumon súgóasztal, súgóval együtt, akinek jelenléte semmit nem tesz hozzá az előadáshoz, és semmit nem vesz el, csak úgy ott van. Kivéve, hogy néha ráirányul a néző figyelme, időnként ugyanis segít a szöveg felelevenítésében, látom rajta, hogy „nagyon ott van a színésszel”, koncentrál, látszólag, és szabályos időközönként, ki tudja miért, megüt egy gongot. Ja, és Lucky (Pali Vecsei) az ő asztalára állva próbálja elmondani a monológját. De csak próbálja. Mert a rendező a szó szoros értelmében megfosztja a színészt attól a lehetőségtől, hogy „különszámot” csináljon belőle. A monológ, ami a Tompa-féle verzióban színészi bravúrrá nőtt, itt – valamiféle színészellenes ötlet folytán – itt teljesen elsikkad. Míg ugyanis Lucky neki-neki fut a szövegének, a Pozzot játszó színész (Cristian Stanca) folytonosan magára vonja a figyelmet holmi olcsó gegekkel, és sajnos az elég nagy derültséget keltő végső „poén” – Lucky feje a gondolkodástól elkezd füstölni – ellenére sem érzem színészbarát megoldásnak ezt a jelenetet.

A szebeni Estragon és Vladimir mintha Stan és Pan alakját idézné fel, de valahogy féloldalasan. Az Estragont játszó színész (Constantin Chiriac) még ki is lett tömve, hogy látható legyen az alkati különbség a két szereplő között, a híres filmes páros sovány alakja azonban mintha szintén benne testesülne meg, már ami a magatartását illeti.

Purcarete Godot-jában a várakozás „helyszíne” a színpad, a színészek pedig mintha folyton egy és ugyanazt a darabot „próbálnák”, ismételnék, Godot megjelenésére várva. Langyos próba egy ki tudja mióta készülő langyos előadásra. De ez már nem Beckett. Valami más.

Köllő Katalin, Kolozsvár

A szebeni előadásról készült második kép Pierre Borasci munkája.

Kapcsolódó linkek:
Írásunk a Harag György Emléknapok könyves eseményeiről
Írásunk a sepsiszentgyörgyi Godot-ról
Írásunk a Pesti Színház előadásáról
Írásunk Purcarete Vízkereszt-előadásáról
A Tamási Áron színház oldala




Korábbi kritikák:

A városok dzsungelében
A nürnbergi mesterdalnokok
Két egri előadás a VSZT-n
Nő a múltból
Compagnie 111: Plan B
Mozart-maraton a Millenárison
Isabella's room - a Needcompany a Trafóban
A Riviéra a Radnóti Színházban
Frederico García Lorca: Cím nélküli darab
A Kispolgári nász Kolozsváron
Az Oidipusz Kolozsváron
Előtte-utána
Esztrád sokk Nyíregyházán
Barbara őrnagy
Ulixes - Ágens előadása
Kék madár
Kristóf Ágota: A Nagy Füzet
Godot-ra várva (Sepsiszentgyörgy)
Az élet álom, Várva
Két zágrábi előadás
Hamlet a Bárka Színházban
Két Mester és Margarita Budapesten
Az elveszett levél Kolozsváron
A Castel Felice a Radnóti Színházban
A Vízkereszt a Vidám Színpadon
Troilus és Cressida
Négy lába van a lónak...
Play / Gorkiy
I.L.Caragiale Országos Színházi Fesztivál, Bukarest 2005.
Két Kornis-darab a Bárkán
6. Politik im Freien Theater, Berlin
COMET Fesztivál, Bárka színház
Pityu bácsi fia
Tanítványok
Karneválvégi éjszaka
Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja
Párizsi színházi esték: Ballet Prejlocaj, Vígözvegy
Első éjszaka avagy az utolsó
Megtisztulva
Őszinte, de igaz
Reviczky a Szegedi Kisszínházban
A párnaember - felolvasószínház
A Carmen Szegeden
VII. Romániai Magyar Bábos Találkozó, Kolozsvár
Phaidra
Fűrészelés, forgácsok, roncsok
Ördögverő jóbarátok
Paravarieté
Veszett fejsze
Előszó a Macbeth-hez
Marienbad
Három nővér Zsámbékon
Plasztilin a Színművészeti Egyetemen
Shakespeare Fesztivál Gyulán
A gólyakalifa az Operában
A Négerek a Bárka Színházban
A Volt egyszer egy csapat a Madách Színházban
Kollokvium Gyergyószentmiklóson
A PONT Műhely sötétség hatalma című előadása a Trafóban
Macskalápon
A szegedi A csend a Nemzetiben
A szegedi A végzet hatalma a Nemzetiben
A Kávéház a Vígszínházban
A Kasimir és Karoline a Krétakör Színház előadásában
Az Aimée és Jaguár a Vígszínházban
A Tóték a Radnóti Színházban
A Helge élete a Bárkán
III. Richárd a Nemzeti Színházban
Médeia a Katonában
Ledarálnak, eltűntem a Kamrában
A Bakkhánsnők Kolozsváron
A Pisti... a Vígszínházban
A Pentheszileia a Nemzeti Színház stúdiójában
A maratonfutók tiszteletkört futnak
A filléres opera az Örkény Színházban
A Commedia de'll arte a Kamrában
A No Mom's land Marosvásárhelyen
A Krimi Kolozsváron
A Nibelung Lakópark a Budavári Sziklakórházban
Sirály az Örkény István Színházban
Sárga liliom a Nemezeti Színházban
Vaknyugat a Pesti Színházban
Vitafórum a Figura Stúdió Színházról
A Scapin furfangjai Gyergyószentmiklóson
A Szentivánéji álom Gyulán
A Tóték Gyulán
Színészképzősök Kisvárdán
Atelier Színházi Találkozó Sepsiszentgyörgyön
Hamlet. Intolerable
Csak egy szög
Temesvári hangulatok 2.
Temesvári hangulatok 1.
A Csongor és Tünde a Katona József Színházban
A Herr Kolpert a MU Színházban
A Lohengrin az Erkel Színházban
Az Operett a Bárkán
A PONT Műhely CSALÁD-ja a MU Színházban
A revizor a Vígben
A Buborékok a Nemzeti Színházban
Az Ivanov a Katonában
Az Álmok hídján mentem át a Millenárison
A Miaszerelem a Millenárison
A Czillei és a Hunyadiak a Nemzetiben
A Krétakör Mizantrópja a Vidám Színpadon
A Don Quijote és... a Budapest Bábszínházban
A hazug a Színművészetin
A dilis Resner Marosvásárhelyen
A Piszkavas a Madách Kamarában
Az egri Galambok a Tháliában
A marosvásárhelyi Fagyöngyszüret a Tháliában
A Hazug képzelet az Új Színházban
Az Öltöztessük fel a mezteleneket! Kolozsváron
A Fekete tej a Kamrában
Az Egy pohár víz a Madáchban
A vesztett éden a Tháliában
A Boldogtalanok Marosvásárhelyen
A Koccanás a Katonában
A Hárpia megzabolázása a Madách Kamarában
A Theomachia a Bárkán
A Krétakör Sirája a Fészekben
A Gázláng Sopronban
A Petit Mal a Városi Színházban
A Dühöngő ifjúság a Tháliában, a Dühöngő a Merlinben
A Különóra/ A kopasz énekesnő a Madách Kamarában
A Motel a Katonában
A Holdbeli csónakos a Nemzetiben
A Svejk, a féregirtó a Stúdió K-ban
A Kaukázusi krétakör a Vígben
Stúdiószínházak a Bárkán
A komáromi Ibusár a Tháliában
A Rómeó és Júlia a Bárkán
Bábosok Kolozsváron
Stúdiószínházak a Bárkán
Kollokvium Gyergyóban
A Dévajságok Magyarhonban Szentendrén
A Titus Andronicus Gyulán
A Kései találkozás Szentedrén
A Dandin György Kőszegen
Thealter: 2. tudósítás
Thealter: 1. tudósítás
Thealter, SZASZ-beharangozó
Kisvárdai Fesztivál-napló, III.
Kisvárdai Fesztivál-napló, II.
Kisvárdai Fesztivál-napló, I.
Határtalan színházak: Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
POSZT 2003: előtte, közben, utána
POSZT 2003 előzetes
A Nézőművészeti Főiskola a Thália Régi Stúdiójában
Negyedik kapu a Radnótiban
Gyermekdarabok a Vígben és az Új Színházban
A sárkány a Madách Kamarában
Noé bárkája a Bábszínházban
Boldogtalan hold a Tivoliban
A bosszú a Katonában
Rómeo és Júlia Sepsiszentgyörgyről
Tóték és Családrajz a Bárkán
Godot a Pesti Színházban
Ilja próféta a Bárkán
Holdfény a Bárkán
Az idióta a Katonában
Indul a Bakterház Zalaegerszegen, és Borisz Godunov a Madách Kamarában
"Macska a forró bádogtetőn" a debreceniektől
"A görény dala" a Stúdió K-ban
Kabaré az Ódry Színpadon
A kolozsvári Cseresznyéskert a Tháliában
Tartuffe: ráncfelvarrás után a Katonában
Lüzisztraté a Merlinben, Állatfarm a Katonában
Évadnyitó a Krétakörnél
Néhány négyzetméternyi színház: a Stúdiószínházi találkozó eredményei
Stúdiósodás - Stúdiószínházi találkozó tizennegyedszer a Bárkán
Tóték Kőszegen
Sok hűhó a Keszthelyi Nyári Játékokon
THEALTER International Szegeden
POSZT 2002, negyedik felvonás és eredmények
POSZT 2002, harmadik felvonás
POSZT 2002, második felvonás
POSZT 2002, első felvonás
POSZT-előzetes 2.
POSZT-előzetes 1.
Kolozsvári Fordítások a Tháliában
Beszélgetés Catalina Buzoianuval
Revizor Pécsett
Nick Carter Tatabányán
Osztrovszkij Erdője Kaposváron
Jeles András Szenvedéstörténete Kaposváron
Bereményi, Shakespeare, Zalaegerszeg
Káprázatos hölgyek Kaposvárott
Marcello és Camillo a Stúdió K-ban
XIII. Stúdiószinházi Fesztivál a Bárkán
POSZT festam: színházak nyáron
Lóvátett lovagok a Vígszínházban
Szikora János a Kalldewey Farce-ról
Meghalt Sinkovits Imre
Euripidész: Alkésztisz
Moliere: A mizantróp
Csehov: Cím nélküli darab