napi online kultúra és tudomány

TÁNC
Fából vaskarika
Az Egri csillagok a Művészetek Palotájában


Meglehetősen tanácstalanul sétáltam ki az Egri csillagok után a Fesztivál Színházból. Novák Ferenc 1997-es rendezését-koreográfiáját láthattuk vagy az Egri csillagok című musicalt? Láthatóan maga Novák Ferenc sem tudta eldönteni, aki újra elővette a darabot.

A Fesztivál Színházban semmi sem utalt arra, hogy ez az előadás miért időszerű. Viszont egyvalamiben fájdalmasan az volt: Béres Attila szövege több ponton utal az aktuális politikai helyzetre, így aztán többször felszisszenhetünk: ezt azért nem kellett volna… Leginkább a Toborzó refrénje áthallásos: "Száll az idő, mint a könnyű / Nyári fellegek,/ De a múltat megtagadni / Maradj magyarnak, / Szépnek, szabadnak!"... Várkonyi Mátyás és Béres Attila történelmi musicalt írt az Egri csillagokból, ám a belőle készült produkció mégiscsak a Nemzeti Táncszínház és a Honvéd Táncegyüttes közös előadása, amelyben mintegy mellékesen énekes szereplők is vannak. Ugyanis a végeredmény éles minőségi különbségeket mutat: az egészen kiváló koreográfiákat - melyeket a rendező-koreográfus mellett Zsuráfszki Zoltán neve fémjelez – a tánckar bravúrosan teljesíti, a néhány kivétellel a Honvéd Együttesből kikerült szólisták azonban elég halovány produkciót mutatnak be.

Mindjárt itt a két főszereplő: Rémi Tünde és Halmi Zoltán a Honvéd Táncszínház táncos szólistái, ami nem lenne baj, ha színészi játékot mutatnának be a színpadon, ha már egyszer egy táncos musical főszerepeit osztotta rájuk a rendező. Mindketten remekül táncolnak, de ez kevés ahhoz, hogy az előadás főszerepeit is eljátsszák. A szólisták között igazi "nagyágyúk" is vannak: Varga Miklós már a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is Jumurdzsákot játszotta. Széles mozdulatai ellenére azonban nem meggyőző: semmi sunyiságot és semmi drámaiságot nem tud átadni a közönségnek abból az ellentmondásos személyiségből, amelyet Gárdonyi megírt regényében. Cecey Pétert a darab (vagy a rendező) száműzi a történetből: Makai Pál arra kárhoztatott, hogy mintegy húsz percen keresztül ácsorogjon Eger várfalának tetején. Kár érte, sokkal többre lenne képes. Az előadás legszebb jelmezét Meződi József kapta, aki már az ősbemutatón is Szolimán szultánt játszotta. Horváth Kata selyem köntösében, turbánjában és bugyogójában fenséges látványt nyújt, az énekes pedig tökéletesen megfelel a kicsinyke szerep adta kihívásoknak. A legnagyobb ziccer Vikidál Gyula szerepeltetése, akinek sajnos már csak az alsóbb regiszterek mennek, a magasabb hangoknál eltorzult arccal erőlködik. Miközben a színpadon bravúros legényeseket, nagyszerű török táncokat látunk, a szívünk vérzik a produkcióért, s ez az előadás elejétől a végéig tart. Nem tudom, a díszlet az eredeti-e, mindenesetre Pasecki Zsolt fal-imitációi elvesznek a Fesztivál Színház színpadán. Nevetségesnek és esetlegesnek tűnnek, ami egy ilyen megaprodukcióban nagy kár. Persze itt a rendezőn is sok múlhat: a második felvonásra felépített, színpadnyílásnyi várfal remekül fest, csak egy baj van vele: egyszerre jelzi Eger várának belsejét, majd egy későbbi jelenetben mozdítás nélkül a külső falakat. Nos, a dolog komolytalanná válik, amikor azt látjuk, hogy a törökök annak ellenére képtelenek bevenni a várat, hogy baloldalt legalább öt méter széles, a bástyákig vezető lépcsősor terpeszkedik...

Az Egri csillagok elsősorban táncos produkció, de a zenéről is szót kell ejteni. Nos, Várkonyi hangszerelése a legjobb indulattal sem nevezhető remekműnek. A legtöbb esetben szintetizátoron kikevert hangokat hallunk, s ha nem tévedek, az ősbemutatóra időzített, szerzői CD- ről. Az első felvonás tömegjeleneteiben a táncosok csukott szájjal "éneklik" például a Rabok tábora című számot, és sajnos nemcsak azt. A második felvonásra aztán észbe kapnak, és ki jól, ki rosszul rátátog a full-playbackre. Az előadás néhány dramaturgiai bakugrást is elkövet: Cecey halálát például nemcsak a kisebb szereplők nem "követik le", de még felesége és lánya sem. Igaz, a holttestet követik a templomba (?), de a színpadon semmi sem történik. Ugyanakkor az interaktivitás jegyében a magyarok és a törökök is többször a nézőtér felől közelítik meg a színpadot...

A délután lebosszantóbb ténye azonban mégiscsak az, hogy az első negyed órában nem történik semmi, viszont a műszak jóvoltából hosszú percekig "csodálhatjuk" a rendezői jobbon a színpadi női vécé bejáratát...

Kónya Orsolya

Köszönet a Nemzeti Táncszínháznak a képekért

Várkonyi Mátyás-Béres Attila: Egri csillagok
A Nemzeti Táncszínház és a Honvéd Együttes közös előadása a Művészetek Palotájában


Bornemissza Gergely: Halmi Zoltán
Cecey Éva: Rémi Tünde
Dobó István: Vikidál Gyula
Jumurdzsák: Varga Miklós
Török Bálint: Bocskor Salló Lóránt
Sárközi cigány: Győry András Botond
Hegedűs István: Kátai István
Gábor pap: Domokos László
Izabella királynő: Kovács Ágnesanna
Szolimán szultán: Meződi József
Cecey Péter: Makrai Pál
Ceceyné: Gerdesics Irén
Bornemissza Gergő: Veres Benjamin / Azzouz Levente
Cecey Vica: Hitting Zsófia / Szélpál Ágnes

Jelmez: Horváth Kata
Díszlet: Paseczki Zsolt
A koreográfus munkatársa: Vincze Zsuzsa
A rendező munkatársa: Novák Péter
Koreográfus: Zsuráfszki Zoltán
Rendező-koreográfus: Novák Ferenc


Kapcsolódó linkek:
A Honvéd Együttes honlapja
A Művészetek Palotája oldala




Korábbi kritikák: