Már akkor sejthető volt, hogy itt valami nem stimmel, amikor még csak a plakátokat olvashattuk. Komolyzenészek és jazzmuzsikusok keverednek a névsorban, node ez csak a kíváncsiságunkat növelheti. A kortárs szerzők mellett Liszt és Chopin neve meríti ki a klasszikus zenét a Budapest Music Center Music Flash című összeállításának második napján a Millenáris Teátrumban.
Ligeti György
Félre a pesszimizmussal meg a plakát megalapozta zavartság-érzéssel, jobb, ha az ember maga tapasztalja meg a megtapasztalhatót. A Millenáris hagyományaihoz híven a koncert hivatalos kezdési időpontjában hosszú sor kígyózik az egyetlen személy által működtetett pénztár előtt. Ha viszont bejutunk, előre mazsolázhatunk a programból, amely a számok hosszát tekintve utólag nagyonis pontosnak ígérkezik. Arról most ne essék szó, hogy ha valaki az előzetes információk alapján Dés László szopránszaxofonját hallgatta volna, csak akkor tudja meg, mekkorát tévedett, amikor a jegyet már megvette.
Kérdés az is, hogy milyen gyomor képes bevenni egy közel 3 órás koncertet, anélkül, hogy valami elsikkadjon, ha a műsoron több egy perc alatti hosszúságú, sőt, egy 27 másodperces szám is szerepel. Kérdés továbbá, hogy ha a koncert célja felvállaltan a kiadó új és leendő felvételeinek népszerűsítése, jót tesz-e neki vagy az előadóművészeknek, ha nyúlfarknyi részletekben mutatják be a hazai kortárs komolyzene reprezentatív alakjainak műveit.
Sáry László
És persze a technika, mint annyiszor a Millenáris koncertjein, ismét főszerepet kap. Például a kezdésnél, Sáry László zongorára és klarinétra írt darabjának első pillanataiban, amikor az igen nehéz, nagy koncentrációt követelő mű előadása alatt a zenészeket a láncon felemelkedő vastraverz zaja kíséri. Mint ahogy a színházban is legtöbbször elsül a kellékpuska, Liszt Via Crucisa alatt is bedöglik a gépezet: a kivetítőn a keresztút 8. stációja után közvetlenül a 13. következik, hogy aztán eszeveszett kavarodás után végre beálljon a Rend. Az est főszereplője úgy tűnik, nem a Zene, hanem az egyetlen Technikus, aki szürke kötöttpulóverében rögtön ott terem, amikor a művész urak és hölgyek hiányt szenvednek székben vagy kottatartóban. A színpad sajátosságai miatt esélye sincs, hogy háttérben maradjon. S mivel egyedül van, az elsőre két órásra saccolt koncert hossza három óra felé nyújtózik.
Kurtág György
A résztvevők hiába dacolnak a mostoha körülményekkel. Kíváncsi lennék, hogy mit lehet hallani például a Paris-Dakar alatt a Budapest Jazz Orchestrából mondjuk a tizedik sorban, de az biztos, hogy a negyedik közepén is már csak hangfoszlányokat kap el a fül. Nagy veszteség lehet a hátul ülőknek Sáry László Kromatikus játéka és John Bull In Nominéja. A Trió Lingnum hiába brillíroz a színpadon, ha hangosítás híjján legfeljebb arra szorítkozhatunk, hogy megállapítsuk: élvezik, amit csinálnak.
Eötvös Péter
Mindenesetre egy dologra nagyon jó a BMC kezdeményezése. Néhányan elhatározzák, soha többet ilyen csömört, nincs az az indok, amivel újra elrángathatják őket egy ilyen estére. Általánosságban azonban az ember műveltsége gazdagodik, még az is lehet, hogy elhatározza: ezentúl a kortársakra nagyobb hangsúlyt fektet, elmegy egy-egy koncertre mert nem állapot, hogy nem képes egy C-dúr akkordot egy cisz-molltól megkülönböztetni. Már csak egy apró gond van: egy három zongorafutamból álló mű alatt nem is biztos, hogy elég idő van erre.
Kónya Orsolya
BMC MUSIC FLASH - KORTÁRS ÉS KLASSZIKUS
Millenáris Teátrum
Résztvevők:
Berentes Zsuzsanna (hegedű), Bogányi Gergely (zongora), Budapest Jazz Orchestra, Csalog Gábor (zongora), Eckhardt Gábor (zongora), Gálfi Csaba (brácsa), Götz Nándor (szaxofon), Gőz László (harsona), Gyöngyössy Zoltán (fuvola), Klenyán Csaba (klarinét), Klukon Edit (zongora), Lakatos György (fagott), Mérey Anna (hegedű), Ránki Dezső (zongora), Rozmán Lajos (klarinét), Salvi Nóra (oboa), Sipos Gábor (hegedű), Szőke Zoltán (kürt), Takács Ákos (cselló)
