A Millenáris télvégi nagy dobása, hogy sikerült megnyernie a világsztárok-összeállításba Trilok Gurtut, az indiai ütős csodát, aki képes néhány réz- vagy fadarab segítségével hosszú tízpercekre több száz fős tömeget lekötni úgy, hogy közben az idő múlását a hallgatóság észre sem veszi. Így aztán az ember készül, mit készül, izgul, hogy végre élőben is láthatja a mestert, és rövid időre maga is kizökkenhet a napi robotból. Trilok a Babos Project Romanival játszik együtt, hirdeti a plakát. Kétszeres lesz tehát az élvezet - gondolja a gyanútlan néző előre, pedig nem. Sőt.
A várakozó, hatalmas tömeg persze még nem tudja, mire számítson. A jegyek nem helyre szólnak, az előtérben kezd eluralkodni a hisztéria. Az ajtókat a szokással ellentétben most negyed órával a kezdés előtt nyitják ki. A rutinosak ilyenkor dobnak még be egy pofa sört, úgyis csúszik a koncert, hajtogatják, aztán a sört is felfelé gyorsan, nehogy lemaradjanak a jobb helyekről. Negyed kilenckor már helyes kis tömeg ácsorog a széksorok mellett két oldalt. Lehetséges, hogy több jegyet adtak volna el, mint amennyi hely van? Talán nem véletlenül fordul meg a fejemben a kósza gondolat, hiszen az ácsorgókból kisebb csoportok válnak le, és birtokba veszik a széksorok közötti, tűzvédelmi szempontból nélkülözhetetlen űrt. Végül azért csak elhelyezkednek, és megkezdődhet a kiábránduláshoz vezető folyamat.
Mert a Világsztárok a Millenárison mostani darabja, melyet a szökőév szökőnapján nézhetett meg az érdeklődő, inkább csalódás volt, méghozzá nem is akármekkora. Aki leperkálta a 4000 forintos belépőt és még a tavaly nyári Babos koncertet is látta, az joggal lehetett dühös. Ugyanis nem történt semmi egyéb, mint begyakorolt reprodukálás, még a számok sorrendje sem igen változott. Így aztán az ember csalódottságra cseréli várakozását, mert Trilok Gurtu csak nem akar megérkezni a színpadra.
A zenekar mögött hatalmas vászon, amelyen folyamatosan naiv cigány festők képei váltakoznak - magyarázat nélkül. Csak sejthetjük, hogy ezzel is valami mese kezdődik, ahogy arra Babos pár mondat erejéig utal is. A Teátrumban uralkodó távolságát áthidalandó a kivetítőn időről időre megjelennek a négy kamera által adott képek a zenekarról, de míg Babos kap némi fényt, addig Kunovics Katinka és Jelinek Emil megvilágítása három órán keresztül sem tud megoldódni. A zenekar tagjait egyébként a színpadon teljesen szétszórják, így Kunovics Katinkának nem túl nagy esélye van bekapcsolódni a játékba (és sajnos alig van lehetősége megcsillogtatni énekhangját).
Trilok Gurtu aztán végre csak megérkezik, mint a Babos Project Romani "vendége". Óriási különbség, hogy egy zenész vendég-e vagy sem. Neki most ez a titulus jutott, három szám után le is léptetik a színről, s csak a ráadásra jön vissza. Az estről szerencsére koncertfelvétel is készült, így aztán a CD-lejátszón megvan a lehetőség arra, hogy csak Trilokot hallgassunk, Babosékat meg nagyjából kifelejtsük az ismétlésből.
A mester hozza az elvárt színvonalat: apró területen óriási zenei arzenált halmoz fel. A ketyerék előkészítése hosszú perceket vesz igénybe, csak aztán az ember ne legyen nagyon kíváncsi arra, hogy milyen zeneszerszámból lehet mondjuk tehénbőgést előcsalogatni. A szervezés színvonalára jellemzően Trilok kénytelen a közönségnek háttal játszani, mert sajnálatosan rossz helyre tették a színpadon a hangszereit tartó dobogót (hacsak nem ő maga tette ugyanezt). Milyen kár. A hangok gyönyörűsége mellett szeretnénk az arcát is figyelni, melyen szinte az emberi mimika egésze átvonul abban a néhány percben, amíg alkalmunk van látni. Sajnos azonban ez az idő nagyon kevés.
A maradék pedig nagyon profi, de sajnos ugyanaz, amit már egyszer (vagy többször) hallottunk. Jelinek Emil továbbra is az együttes motorja. Borlai Gergő még mindig képes fejlődni, magához képest is, ami nem kis teljesítmény, ismerve eddigi pályafutását. Duettjük Trilokkal egy időre képes feledtetni mindent: csak két nagyszerű ütőst látunk, akik alaposan feladják a leckét a pergődobbal most ismerkedő nemzedéknek. Kunovics Katinka leginkább szorong elefántcsont-toronyhoz hasonló színpadszegletében, hangja szépsége mégis kicsillog, ha adnak neki lehetőséget rá. Babos Gyula természetesen uralja a társaságot, bár most mintha kevésbé tengne túl, mint legutóbb. Már csak azt várhatjuk, hogy az együttes legközelebbi koncertje a Millenárison újdonságokat is tartalmaz majd, mert ha megint ezt a programot kell végighallgatni, azon már nem segít semmi.
Kónya Orsolya
BABOS PROJECT ROMANI & TRILOK GURTU
2004, február 29., Millenáris Teátrum
Kapcsolódó link:
A Millenáris honlapja
Trilok Gurtu oldala
