Dzsessz komolyan? Az Urániában? Ahhoz meg hogyan kell öltözni? És hallgatni hogyan kell Joachim Kühn jazz-zongorista és a Drezdai szólisták közös koncertjét? A zenére bízom magam.
Kühnről érdemes tudni, hogy a különböző jazz-irányzatok határait pályafutása során körülbelül annyiszor hágta már át, mint az országhatárokat – szerte a világon a legsokoldalúbb és a legkeresettebb zongoristaként tartják számon a zenei életben. Sokoldalúságának újabb bizonyítéka, hogy ezúttal a Drezdai szólistákkal muzsikál. A kamaraegyüttes, Helmut Branny vezetésével, főleg barokk klasszicizmus-romanticizmus repertoárjából dolgozik, de számos lemezfelvétel őrzi az együttes egyéb irányait. Ez a mostani koncert azonban mindenképpen kuriózumnak számít.
Talán épp ezt a felfokozott várakozást oldandó kezdenek a szólisták Mozart F-dúr divertimentójával, egyelőre Kühn nélkül. A három tételes zeneművet Branny könnyedén, játékosan vezényli, a hangszerek nem nyomják el egymást, így megmaradnak a zene vidám, már-már mosolyogtató színei.
Kühn Grenoble-Konzert című szerzeménye már komolyabb hangokat pendít meg. A hegedűk egyre ismétlődő, feszült, kötött motívumai és Kühn ki-belépő, szaggatott zongoraimprovizációi nem oldódnak fel egymásban, inkább egymásmellettiségükkel teremtenek meg egyfajta különleges diszharmóniát. Philip Glass „végtelenített” kompozíciói jutnak eszembe. A megszülető zene érzelmi dramaturgiája is a filmzenék hatásait idézi.
A szünet után csak Joachim Kühn tér vissza Bach Chaconne d-moll partitájából készült átiratával. Kühn elemeire bontja Bach darabját, eltolja hangsúlyait és hol tagolt keménységgel, hol jazzes tempóváltásokkal játssza ki a szabad improvizációt is engedő muzsikát. Varnus Xavér nyilván sikítva rohanna ki az Urániából, hallva kedvencének ilyen mérvű „megcsúfolását”, ám ettől függetlenül az átirat mindenképpen érdekes kísérlet – számomra nem több, és nem kevesebb.
A zongoravirtuóz ezzel zárja is az estet. A felborzolt konzervatívabb kedélyek Haydn fisz-moll (Búcsú) Szimfóniájára csillapodhatnak, a drezdai szólisták segítségével. A négy tétel szépen vezeti le az estét, s egyben az együttes magas színvonalát is jól mutatja. A kürtökkel, fagottal és oboával kiegészült zenekar megtartja finoman díszített kamarajellegét. A végén, amikor már csak a két szólóhegedűs marad, Helmut Branny is illedelmesen elfújja kottatartóján a gyertyát, és távozik a színpadról. Szebben nem is lehetne búcsúzni a Budapesti Tavaszi Fesztiváltól.
Barabás Dániel
Kapcsolódó link:
Joachim Kühn hivatalos honlapja
