napi online kultúra és tudomány

ZENE
Metszetek egy mester játékából
Ivan Moravec a Zeneakadémián


A Zeneakadémia "A zongora" című sorozatának első vendége Ivan Moravec volt. A művész úgy állította össze műsorát, hogy abból bárki szemezgethetett: találhattunk itt könnyed hangvételű Debussy darabokat, kissé nyomasztó Janáčeket, a szenvedélyes Brahmsot és Beethovent is.

Ivan Moravecet ismerhetik a komolyzenét kedvelők: miután elvégezte a Prágai Zeneakadémiát, szólistaként főleg amerikai zenekarokkal (New York Philharmonic, Chicago Symphony, Philadelphia Orchestra) lépett fel, majd számos CD-felvételt készített. A megszállott bakelitgyűjtők (közéjük tartozik e cikk írója is) bizonyára elő tudnának bányászni egy-két lemezt, amelyen Ivan Moravec zongorázik.

Az est első darabja, Leoš Janáček: V mlhách (Ködben) című négytételes ciklusa jól megválasztott kezdés: a cseh zeneszerző tétova motívumai, töredezett, tagolt tételei lassan-lassan ébresztették rá a hallgatóságot arra, hogy egy komolyzenei koncertre jöttek. (Mellesleg szerintem borzasztó közönség voltunk; a kezdés előtt a konferáló hölgy külön kérte a csendet, mivel az elhangzottakról felvétel készül. Ennek ellenére szétköhögtük az egészet.)

Folytatásként Debussy következett. Az 1903-ban keletkezett Estamples (Metszetek) mindegyik képén más-más ország tájai, motívumai rajzolódnak ki. Amit az előadótól hiányoltam a koncert elején, sajnos a Metszeteknél is folytatódott: már a Janáček darab közben is azt éreztem, hogy a futamok erőtlenek, mintha nem lenne bennük élet. De egy koncert kezdeténél ez előfordul. Viszont Debussy első metszetében, a Pagodákban ismét erőtlenséget éreztem: kerestem a távol-keleti motívumokat, a pentaton dallamokat, de csak ritkán találtam. Arra gondolok, hogy Moravec kitűnően zongorázott, de a koncert elején mintha nem lett volna ott. Az embert hiányoltam a művek mögül. (De rögtön hozzá is teszem: az előadó megfázva érkezett. Többször az orrát törölgette, még olyat is láttunk, hogy mindezt egykezes játék közben tette. Így elég nehéz koncetrálni.)

A második metszet, a Granadai este már jobban sikerült: a Bizet Carmenjét idéző ritmusvilág, a gitárt imitáló akkordok sűrűek és feszesek voltak, talán a spanyol pezsgés hiányzott még az előadótól. A harmadik metszet, a Kertek esőben csendesebben kezdődik, viszont annál hevesebben folytatódik: a végén már zuhogó esőt, szélvihart "láttunk".

Az est első részének zárásaként ismét Debussyt hallottunk: két prelűd következett. Innentől mintha Moravec igazán magára talált volna: már nem „csupán” kiválóan játszott, hanem az embert is fel lehetett fedezni a zongora mögött. Játékos-érzelmes világ, apró képek, könnyedség, bujaság, minden benne volt ebben a két Debussy prelűdben, minden, amit a szerzőben igazán kedvelünk.

A szünet utáni Brahmsok közben már az az Ivan Moravec játszott, aki a Debussy prelűdök után meghajolt. Különösen a g-moll rapszódia tetszett: Brahms már eleve tömör és energikus, Moravec pedig még fokozta ezt. Viszont kétségtelenül Beethoven: f-moll szonáta, Appassionata című műve sikerült a legjobban. Az Appassionata elnevezés, azaz szenvedélyes, nem Beethoventől származik, de már a zeneszerző kortársai is használták. Ezen az estén joggal nevezhettük az f-moll szonátát szenvedélyesnek: Ivan Moravec játéka – különösen a lassú tétel alatt – annyira magával ragadó, megrendítő volt, hogy biztosan sokunknak emlékezetes marad.

Ráadásként pedig Chopin a-moll mazurkáját játszotta el a művész. És ebben, akárcsak a Beethoven vagy a Brahmsok közben már nem csak a szerzőt hallottam: ott volt az előadó, Moravec is. Ott ült a zongoránál és önmagából is mindent beleadott: ezért éreztem erőteljesebbnek, személyesebbnek az est második részét.

Persze ha nagyon leegyszerűsítő szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy kétféle előadó létezik: befelé forduló, önmagából keveset átadó, illetve kitárulkozó, intenzívebb. Az biztos, hogy Ivan Moravec az előbbibe tartozik, és az introvertált előadót, játékát kezdetben nehezebb érteni. Nehezebb, mert visszafogottan zongorázik, az elején keveset adva magából. Mindenesetre ez a szeretetreméltó, talán kissé tartózkodó öregúr mutatott nekünk, közönségének ezen az estén valamit, amire érdemes volt odafigyelni.

Tamási Dénes


Ivan Moravec zongoraestje a Zeneakadémián


Zeneakadémia


Kapcsolódó link:
Ivan Moravec honlapja
A Zeneakadémia oldala




Korábbi zenekritikák:

A Pianomania a CEU-n
Italiano anno zero a Vasúttörténeti Parkban
Svédmagyarszövegzene a Merlin Színházban
Sir Peter Maxwell Davies születésnapi koncerje a Zeneakadémián
Gyöngyösi Levente A gólyakalifa és Vajda János Szent Péter és a zsoldosok című műve a Millenárison
Ligeti és holland zeneszerzők az Urániában
Az Ensemble '88 a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Budapest Jazzfesztivál
A Budapest Fesztiválzenekar a Zeneakadémián
Finn tangó az A38-on
Lajkó Félix és barátai a Kultuccában
A Rigoletto az Operában
A Matáv Szimfonikusok a Szent István téren
Dorota Anderszewska és Piotr Anderszewski az Olasz Intézetben
A Mike Stern Band a Millenárison
Dave Weckl a Millenárison
Joachim Kühn és a Drezdai Szólisták a Budapesti Tavaszi Fesztiválon
Az Odesszai Filharmonikusok a Budapesti Tavaszi Fesztiválon
A Makám jubileumi koncertje a Zeneakadémián
A csavar fordul egyet az Erkelben
A Babos Project Romani és Trilok Gurtu a Millenárison
Usti opre!
Klasszikus és kortárs zene a Millenárison
Marcus Miller Budapesten
Budapest Jazz Fesztivál
A Vérnász az Operában
Örömkoncert a Felvonulási téren
Joe Zawinul a Millenárison
A Babos Project Romani,a Trio Midnight és Stefano diBattista a Millenárison
Frank London és Boban Markovic a Millenárison
A Cotton Club Singers a Tháliában
Amadinda koncert a Zeneakadémián
"A megmentett város" az Operában
"CsáKulka" a József Attila Színházban
Pont Műhely a Trafóban
Egy műkedvelő a Zeneakadémián
Zene füleinknek - nyári koncertek
Az álmok hídján mentem át ...
Talán, majd egyszer...
Kínos happy end - Trisztán és Izolda
Harry Kupfer zenés színháza
Pilinszky és a zene misztériuma
First recording ... II. rész
First recording ... I. rész
Pavarotti és barátai ...