Huszonegy éve, a már hanyatlásnak induló Kádár-korban született a magyar kultúra egyik legrangosabb, nemzetközi hírű rendezvénysorozata, a Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF). Kétségkívül jót tett az ország hírnevének a “nyugatias pezsgés”. A külföldi turisták jóleső borzongással tekintettek be a vasfüggöny mögé. Majd minden estére jutott egy-két igazi világszám. Az akkor már jócskán eladósodott országba becsordogált egy kevés deviza, megteltek az ötcsillagos szállodák. A mulatságnak hamar híre ment. Mára pedig a BTF Európa számon tartott márciusi kulturális csemegéjének számít. Zimányi Zsófiával, a fesztivál igazgatójával Mihalicz Csilla készített interjút KonTextus nevében.

KonTextus: Hány gazdája van a rendezvényt szervező Fesztiválközpont kht-nak?
Zimányi Zsófia: Budapest főváros önkormányzata a száz százalékos tulajdonos, de a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak a főváros mellett még két fenntartója van: a Gazdasági Minisztérium (GM) és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM). A Tavaszi Fesztivál a kht-nak csak az egyik vállalkozása. E három intézmény állja a kiadások 52 százalékát. Húsz százalékát tudjuk megtermelni a jegybevételekből, a maradék a magánszponzoroktól van.
KT: Nyereséges a fesztivál?
Z.Zs.: Attól függ, milyen szempontból nézzük. A tavalyi felmérésünk szerint a külföldiek aránya harminc százalék. Ha összeszámoljuk, hogy ebben a két hétben mennyit költöttek Budapesten, az mindennel együtt több mint egymilliárd forintra rúg. Eszerint tehát nyereséges. De maga a fesztivál állami és magánszponzorációt igényel - mindenütt a világon. Ennek az is oka egyébként, hogy a jegyárak alacsonyak, tehát a jegybevétel is kevesebb. Általában a jegybevételek és a szponzori költségek a nyugati országokban nagyjából fele-fele, vagy 55/45 százalékos arányban oszlanak meg.
KT: Melyik intézmény az igazi gazda?
Z.Zs.: A legtöbb pénzt a GM adja. Annyiban tekinti magát az eredeti alapítónak, hogy a Tavaszi Fesztivált 1980-ban az akkori turisztikai lobbi - az Országos Idegenforgalmi Hivatal - hívta életre. A főváros és a kulturális minisztérium mindig is támogatta a fesztivált, de erről nem írtak alá megállapodást. A mindenkori igazgató rámenősségén és kapcsolatain múlott, melyik intézménytől mennyit tudott kikönyörögni. Öt éve született megállapodás a három cég között - munkám legnagyobb eredményének tartom, hogy ez azóta is töretlenül működik.
KT: Ebben meghatározták az anyagi hozzájárulás arányait is?
Z.Zs.: Igen. Az elején leszögezték, hogy emelni nem fogják a támogatást, de az infláció mértékében kiegészítik. Ez idén is így történt. Abból, hogy a megállapodás óta volt egy kormányváltás, a kondíciók mégsem változtak, akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a kultúra mindenek felett áll.
KT: Inkább mondjuk úgy, hogy a Tavaszi Fesztivál egyelőre politika-semleges terület. Van konkrét elvárás?
Z.Zs.: Igen. Az alapító okirat szerint a Fesztivál fő feladata, hogy képet mutasson a magyar kultúráról, ugyanakkor minél több neves külföldi művészt hívjon meg - természetesen az anyagi lehetőségek függvényében.
KT: Fordítva gondoltam volna. Az éves bemutatók rangját mindig az adta meg, hány nagy külföldi művészt sikerült idecsábítani.
Z.Zs.: Az elsődleges és hangsúlyos feladat mégis a magyar kultúra bemutatása. Ezt én azért is fontos feladatnak tekintem, mert a külföldi fesztiválok között épp ez teszi különlegessé a budapestit. A nagyobb multikulturális fesztiválokat fel lehet cserélni ebből a szempontból, hogy nagy világsztárok mindenütt megjelennek A Rosztropovics szintű világsztárok nélkül nehéz nagy fesztivált szervezni. Ugyanakkor a Tavaszi Fesztiválon kezdettől sok a hagyományos, egyedi program: a táncháztalálkozó, a Száztagú Cigányzenekar koncertje, miképpen az autentikus népzenét előadó Sebestyén Márta is.
KT: Kik végzik a fesztivál programjának szakmai előkészítését? Mennyiben igazodik a program a körülményekhez - mondjuk ahhoz, éppen mikor, melyik híresség “jár erre”?
Z.Zs.: A Tavaszi Fesztivál művészeti tanácsának tagjai: Szinetár Miklós, a Magyar Állami Operaház főigazgatója; Bereczky Loránd, a Nemzeti Galéria főigazgatója; Rácz Zoltán, az Amadinda ütőegyüttes vezetője; és Novák Ferenc, mint táncszakértő. A tanács tagjai évente háromszor-négyszer ülnek össze. A 2002-es fesztivál programjának egyik fénypontja a Concentus Musicus fellépése lesz, élén Harnoncourt-ral. Velük még 1999-ben kellett időpontot egyeztetnünk. A magyar művészek programja nagyjából a közösen megállapított jelszó szellemében áll össze.
KT: A jelszóban is a művészeti tanács állapodik meg?
Z.Zs.: Igen, közösen a Fesztivál idegenforgalmi tanácsával. Ez a tanács azért alakult, mert a turisztikai szakma korábban úgy értékelte, hogy az ő szempontjaikat nem méltányoltuk kellően a program összeállításakor. Az idei fesztivál elé a “Hand-made art in the electronic age” jelmondatot választották. A jelszóhoz azután nagyjából én állítom össze a programot, majd a két tanács véleménye szerint módosítok rajta. Általában nem mondanak semmire nemet, legfeljebb kérik, hogy ez, vagy az a vonulat legyen hangsúlyosabb.
KT: Vannak különleges kívánságok?
Z.Zs.: Igen. Az idegenforgalmi tanács koncepciója szellemében három programot minden estére feltétlenül biztosítani kell: egy nagyzenekari koncertet, egy operát és egy kamarakoncertet. Az a nézetük, hogy a külföldi vendégek a kultúrára szánt idejüket esténként ilyen rendezvényeken töltik el szívesen. Nagyzenekari koncertek egyébként is sűrűn vannak Budapesten, de nem tizennyolc egymás utáni estén.
KT: Mennyire rangos a Tavaszi Fesztivál nemzetközi mércével mérve?
Z.Zs.: Nem tudom. Egy biztos: ebben a - csúnyán fogalmazva - előállítási ár-kategóriában az elsők között van. Hasonló fesztivál a Lajtán túl, lényegesen többe kerül. A nemzetközi fesztiválok harmada multikulturális - vagyis legalább három kulturális ágat mutat be. A rangsorolás egy következő szempontja lehet, hogy az adott fesztivál új programokat hoz létre, vagy ismert együtteseket hív meg. Költségvetés tekintetében a környező országokból leginkább Prágával tudnám összevetni magunkat. A Salzburgi Fesztivál, amely évről évre saját, új produkciókat hoz létre, néhány éve 12 milliárd forintnak megfelelő összegből gazdálkodott. A Wiener Festwochen - amely inkább színházi fesztivál, bár vannak zenei eseményei is - költségvetése több, mint négymilliárd forint. Mi most félmilliárdnál tartunk.
KT: Említette az idegenforgalmi tanács szerepét. Elsősorban mi az elvárása a turisztikai szakmának?
Z.Zs.: Az, hogy minél több külföldi jöjjön. Eredetileg is azért hozták létre a fesztivált, mert a Dunaparton fölépített drága szállodákba a márciusi holtszezonban nem lehetett vendéget fogni. Az emberek turisztikai szokásait persze nem könnyű megváltoztatni, tehát a programnak igazán jónak kell lennie. 1981-ban főként magyar művészek léptek föl. Ekkor volt a Bartók- és a Kodály-centenárium, adott volt tehát a színvonalas műsor is. Ráadásul sikerült néhány olyan magyar művészt hazacsábítani, akik évtizedekkel korábban külföldre távoztak: például Szász Endre a Tavaszi Fesztiválra jött először haza, Cziffra György, Vasarely, Amerigo Tot is.
KT: A magyarok elsősorban, mint zenei eseményt tartják számon a Fesztivált.
Z.Zs.: Kétségtelen: ügyelni kellett arra, hogy ne nyelvigényes produkciókkal rukkoljon elő az ország, mert akkoriban még nem voltak olyan technikai lehetőségek, amelyekkel egy magyar nyelvű színházi előadást külföldiek számára is élvezhetővé lehetett volna tenni. Ezen kívül kétségtelen: Magyarország - akkor is, ma is - zenei nagyhatalomnak számított. De azért mindig volt filmprogram - még ha nem is olyan jelentős, mint az utóbbi években. És persze mindig voltak kiállítások, amelyekhez szintén nem kellett tolmácskészülék. Ráadásul - ezt éppen Bereczky Lorándtól tudom - a budapesti múzeumok kiállítási trendje valójában a Tavaszi Fesztivál miatt változott meg. Előbbre hozták a fontosabb kiállításokat.
KT: A magyar közönség nehezményezi, hogy a februári kasszanyitáskor - de sokszor a novemberi jegyelővételkor is - már lehetetlen jegyet kapni az érdekesebb programokra.
Z.Zs.: Emiatt találtuk ki három éve a “fesztiválbarát törzskártya”-akciónkat. A több mint tízezer törzskártya-tulajdonos mindenre kaphat jegyet - ráadásul kedvezményesen -, amire csak akar
KT: A törzskártya ingyenes?
Z.Zs.: Igen. Akcióképpen már nem hirdetjük meg, annyi lett a törzskártyás fesztiválbarát, de aki nagyon hozzá akar jutni, annak van rá lehetősége.
KT: Az, hogy önök a nyugati fesztiválok költségeinek töredékéből kihozzák a Tavaszi Fesztivált, nem lehetséges másképp, mint hogy a művészek kénytelenek tudomásul venni: itt más az árfekvés. Így van?
Z.Zs.: Nagyjából igen.
KT: Tehát Rosztropovics olcsóbban jön Budapestre, mint Bécsbe?
Z.Zs.: Ő éppen nem. Eddig két művésszel tárgyaltam, aki azt mondta: neki ennyi és ennyi az ára.
KT: Ki a másik?
Z.Zs.: Inkább ne kérdezze! Viszont sokan tudomásul veszik: nem tudunk többet fizetni. Amerikai nagyzenekarokat meg sem próbálunk idehívni. Akkor igyekszünk elcsípni őket, amikor éppen európai turnén járnak, tehát az útiköltségük alacsonyabb.
KT: Hol lehet még spórolni?
Z.Zs.: A terembérlet, hangszerbérlet talán még mindig olcsóbb, mint külföldön. A veronai arénát nyilván drágábban adják ki, mint a Zeneakadémiát egy-egy estére. PR-re is kevesebbet költünk, mint amennyi nyugaton elfogadott: a költségvetésünk húsz százalékát. A magyar művészek számára rangot jelent, ha meghívjuk a Tavaszi Fesztiválra, ezért ők sem kérnek annyit, mint amennyit egy banktól kérnének.
KT: A Tavaszi Fesztiválon szeretnek szerepelni a politikusok is. Ezt fölajánlják a szervezők, vagy ők erőltetik?
Z.Zs.: Ez részben hagyomány. A Fesztivál rangját emeli, hogy a köztársasági elnök, egy-egy miniszter és a főpolgármester megjelenik a megnyitón. Ezen kívül mindegyik intézmény vezetőjének van egy - úgymond - “saját”, választott programja. Idén az NKÖM minisztere a Mannheimi Opera vendégjátékát “patronálta”, a GM a Bánk bán koncertszerű előadását, a főváros pedig a berlini szimfonikusokat. Az előadásokra a politikusok meghívják a saját vendégeiket. A fesztiválok járulékos haszna mindig a kapcsolatok ápolása.
KT: Hogyan került Nemeskürty István Kurtág György születésnapi rendezvényén a vendéglátó szerepébe?
Z.Zs.: Nemeskürty István és Kurtág György régi ismerősök, nagyon örültünk annak, hogy Nemeskürty István elvállalta az ünnepség megnyitását és átnyújtotta a tortát az ünnepeltnek. A vendéglátó szerepet egyébként nemcsak politikusoknak ajánljuk fel, hanem a főbb szponzoroknak is. Ez mindenütt így szokás. A Salzburgi Fesztiválon külön rendezvénytermeket is építettek erre a célra.
KT: Magyarországon gondot okozhat a helyszín kiválasztása, hiszen nincs ideális méretű koncertterem. A Zeneakadémia kicsi, a Kongresszusi Központ rideg, az Erkel Színház lepusztult.
Z.Zs.: Ez igaz. Nekem régi mániám, hogy az Erkelt kellene rendbe hozni nagy koncertteremnek, hiszen második operaháznak amúgy is túl nagy. De azt mondják, sokba kerül.

További interjú: