Tévedés azt hinni, hogy a globalizáció egynemű, homogén, kizárólag egyféleképpen értelmezhető folyamat. Így nem lehet egyféleképpen támogatni, vagy ellenezni sem.
Érdemes felfigyelnünk arra, hogy az anti-elitista, ellenzéki „globofóbok” egymástól teljesen különböző dolgokat mondanak, és távolról sem képviselnek egységes politikai áramlatot.

Először is vannak közöttük xenofób, radikális jobboldali csoportok, amelyek a nemzet, az állam, a rassz védelme, vagy csupán csak a munkahelyféltő bevándorlásellenesség jegyében a globalizációt szőröstől-bőröstől - azaz gazdaságilag, kulturálisan és politikailag egyaránt - elutasítják. Ezt a társaságot, pontosabban e társaság brutális, kirakatokat betörő akcióit, joggal érheti a szabadságot és tulajdont tiszteletben tartó állampolgárok kritikája. Ugyanakkor nem lehet ezt a jelenséget mindenre vonatkoztatva általánosítani, és az egész nemzetközi ellenzéki mozgalmat erre a marginális áramlatra leszűkíteni. A globalizáció ellenzői vagy kritikusai  között e csoportok kisebbségben vannak.

A politikai mozgalmakban fellépő „globofóbok” többsége azonban nem csurkista vagy rasszista, hanem a politikai baloldal híve. Ott vannak például a radikális demokraták, akik azt szeretnék, ha az emberek a világtőke képviselőit is demokratikusan ellenőrizhetnék. Ők a féloldalas, a népek feje fölött megvalósított globalizációt utasítják el. A radikális demokraták voltaképp a klasszikus amerikai, jacksoni-jeffersoni demokráciafelfogás híveinek tekinthetők, akik azt állítják, hogy nincs adózás képviselet nélkül. Mindazok a tőkés korporációk, amelyek döntésein országok sorsa múlik, de erőfölényükkel visszaélve, különféle kedvezményeket csikarnak ki önmaguknak: például nem fizetnek adót, és ezzel eltulajdonítják az adófizetők pénzének egy részét. Így nem tesznek mást, mint kibújnak a törvény előtti egyenlőség elve és a demokratikus ellenőrzés alól. Úgy viselkednek, ahogy a hódítók a gyarmatokon szoktak. Az ő globalizációjuk a demokráciától való globális elszakadást jelenti.

E korporációkat már nem ellensúlyozhatják a nemzetállam keretei között megszervezett partikuláris erők, ezért a radikális demokraták szerint a világtőkét végső soron a világ polgárai által létrehozott és ellenőrzött világállamnak kell kordában tartania. Ez a világállam persze nem lehet a félelmetes, orwelli „Big Brother”, hanem „csupán” a globális demokrácia szervezeti kerete. Ha állam nélkül nincs demokrácia, világállam nélkül nincs globális demokrácia.

Végül a radikális demokrata állásponttól is alapvetően különbözik a tüntetéseken legaktívabban (de nem feltétlenül a legerőszakosabban) résztvevő anarchisták véleménye. Már csak azért is tévedés őket a globalizáció ellenzői közé sorolni, mert az anarchisták, definíció szerint, nem védik a nemzetállamot - mert nem védenek semmilyen államot sem - a globalizációval szemben. Céljuk minden állam eltörlése, az uralommentes világtársadalom. Az anarchisták a globalizáció legradikálisabb hívei, mert a jelenleg érvényesülő egyoldalú (tőkés) globalizációval szemben nem az állam globalizálódását támogatják, hanem mindkettővel szemben a szabad egyének globálisan szabad társadalmában szeretnének élni.