napi online kultúra és tudomány

FIRENZEI FONDORLATOK - Bozóki András rovata
Toscana és Massachusetts


Két év után két helytől, két országtól búcsúzom, ahol éltem: Amerikától és Olaszországtól. De mindkét ország elég nagy ahhoz, hogy pontosabban, jobban a lényegre közelítve írjam: Toscanától és Massachusetts-től. Mindkét vidék polgári hely volt, érdemes összevetni őket.

Massachusetts Amerika lelke, "The Spirit of America", ahogy az autók rendszámtábláin olvasható. Az állam egyik alapítója volt anno az Államoknak, lakosai protestánsok, szabadságszeretők, szerények és büszkék. Érkezésünkkor ételt hoztak ismerőseink a házunkba, egy tipikus új-angliai házban laktunk, távol a nagyvárosoktól, folyóparton, erdőszélen, a mókusok között, a Paradise Road [sic!] 20-ban. Massachusetts demokrata párti állam, amely hasonlóan demokrata párti államokkal van körülvéve: a gazdag Connecticut-tel, az "anarchista", szabad szellemű Vermonttal, a büszke és yankee New Hampshire-rel (melynek jelszava: "Live Free or Die"), és a nagyon szoft, gyönyörű és civilizált Maine-nel. Nyugaton Upstate New York volt még a legunalmasabb szomszéd.

Northampton, ahol laktunk, különös város volt. A Pioneer Valley legnyitottabb, legkozmopolitább városkája, ahol mindösszesen két utcán lehetett sétálni, de ott azért volt marokkói, indiai, thai, kínai, japán és mexikói étterem, három-négy könyvesbolt, két kis lemezbolt, a Downtown Sounds zeneműbolt és a Pleasant Street Theater nevű mozi. Itt láttuk az American Beautyt. Átellenben vele a helyi "nagyszínház", ahol a Beach Boys együttes (hatvan évesek a fiúk!) játszott. Hol tátogtak, hol meg énekeltek, ahogy bírták, de így is őrjöngött a karzat. Volt még egy jó kis klub, Iron Horse volt a neve, ahol estéről estére léptek fel a jobbnál-jobb rhytm & blues- és rockzenekarok, ill. akusztikus hangszereken játszó együttesek. A városban egyetlen nagy kereszteződés volt, ahol a gyalogosok egyszerre kaptak zöldet minden irányból, így kényelmesen át lehetett jutni srégen is, mondjuk a BankBoston vagy a Florence Savings Bank automatáihoz. Még szerencse, hogy a McDonald’s, Taco Bell, Burger King és társaik a városka centrumán kívülre szorultak.

A Smith College campusát kis folyó vágta ketté, rajta romantikus híd vezetett át, előtte vízesés. A folyócskán diákok csónakáztak, de akadtak, akik csak leheveredtek a fűre, s ott hancúroztak. Télen a folyó jegén át mentek reggelenként szemináriumra - akár a dékánt is megválaszthatták volna rajta. Mivel Northamptonban és környékén leánykollégiumok voltak, a városkában sokkal több volt a nő, mint a férfi. Furcsamód, ez nem a férfiakat vonzotta ide, hanem még több nőt. Híre ment, hogy Northampton a nők városa, Town of Ladies, ahol "women are strong". Mitagadás, - ez az évtizedekkel korábban még álmos kisváros - a Keleti Part leszbikus centere lett. Talán ezért, talán másért, de nők itt nem voltak szépek. Egyszerűen öltöztek, farmer, festett rövid haj, body piercing, néha egy kis tattoo. A városka polgármesterének is egy leszbikust választottak meg, aki olyan simán lenyomta ellenjelöltjét, a Fehér Férfiak Újabb Reménységét, mint a bélyeget. Az utca szereplői mintha egy David Lynch filmből léptek volna elő.

Toscana Itália lelke. A firenzei kiejtés lett az egységes Olaszország televíziójának nyelve, ahol az olajfák és citrusok között naplementekor összetéveszthetetlenül egyediek a táj sárgás-narancssárgás fényei. Kicsi belvárosi firenzei lakásom ablakából a Santa Croce templomra és az előtte lévő térre láttam, illetve a Signoriára (Palazzo Vecchio) a másik irányban. Firenze csupa kő, múlt és reneszánsz, a szűk utcákba csak felülről, délben tűz be a nap. A landlady, akitől a lakást béreltem már az elején gyors történelmi leckét adott nekem az olasz nemzeti identitásról. Olyan, hogy "olasz", mondta, nincsen. Ott Északon, a Dolomitokban, a Pó völgyében, Milánóban és környékén élnek a "németek", mondta, dolgos, unalmas társaság, jól megy nekik. Rómától délre, a Mezzogiorno és Szicília világában élnek az "afrikaiak": hangos, csélcsap népség, mi dolgunk lenne velük? De középen, itt vagyunk mi, mutatott magára büszkén, az "etruszkok".

Firenzét nem kell bemutatni, bár azoknak talán mégis, akik csak turistaként, néhány napra, a nyári forróságban rótták le napi kultúrpenzumukat a képtárakban és a múzeumokban. Michelangelo is ezeken az utcákon át hozatta szekereken a kiválasztott carrarai márványtömböket. Machiavelli is ezeken az utcákon sétált be hivatalába. Savonarolát is itt égették meg, a Signoria előtt, nem tudott már visszatérni a San Marco kolostorba, Fra Angelico freskóihoz. Ha van festő, akit meg kell ismerni, Masaccio az. A Santa Croce nemzeti emlékhely, Machiavelli sírja kétszéz méterre volt lakásomtól, éjszakánként vártam, hogy átszálljon belém az első nagy politológus szelleme. Ebben az évben az élénk színek voltak divatban Toscanában, a lányok és fiúk piros sportcipőben léptek fel a motorinóra, piros cipőben nyomták el a cigarettavéget az utcaköveken. Az antiglobalisták piros zászlókkal tüntettek, az anarchisták A betűje piros karikában gördült fel a házfalakra. Május elsején nem jártak Firenzében a buszok. A baloldali tüntetők a rasszizmus, a globalizmus és Berlusconi ellen kampányoltak. A brigate rosse emléke elhalványult, a brigatisti mind börtönben vannak, de Toni Negri egykori páduai terrorista filozófiaprofesszor olykor kijöhetett onnan, hogy megigyon egy caffee macchiatot a piazza Repubblicán levő trendy kávézók egyikében. Amerikában és Magyarországon a baloldal Izrael-párti, a jobboldal palesztin-párti. Itáliában ez pont fordítva van, itt erősen él a baloldal Harmadik Világ melletti elkötelezettsége. "Israeli asassini" jelentek meg a piros szórófestékkel házfalakra írt feliratok a közel-keleti legújabb válságperiódus napjaiban. Toscana lelke a quattrocento, a cinquecento és a cucina. A toszkán konyha szofisztikált antipasti-jai, a kagylók, a sárgadinnyével tálalt prosciuttók, a szokásos mozzarella-pomodoro kombinációk, az aceto balsamico, a sorbettok, grana-sajtok, finom halak, fehér borok - hogy Montepulciano vörösborát most csak érintőlegesen említsem - már akkor is elbűvölik az embert, ha egyébként puritán módon él.

De a puritánság massachusettsi és nem toszkánai kategória. Massachusettsben a teljesítmény számít, Toscanában a szépség. Az amerikaiak élvezik a munkájukat, az olaszok élvezik az életet. Massachusetts elve a "good life" - protestáns, mindennapi és teoretikus értelemben. Toscana elve a "dolce vita" - bohémabb, katolikus, kicsit hedonista értelemben. Massachusetts a formális, Toscana az informális szabályok világa. Massachusetts itala a Sam Adams sör, Toscana itala a chianti vörösbor. Szeretnek még itt egy jégkockás, narancsos koktélt (Martini Rosso, Campari, gin), amelynek a neve "Negroni", de ha ezt egy Massachusetts-i pubban kérnénk, ott az bizony politikailag nagyon inkorrektül hangzana, s talán még rendőrt is hívnának. Massachusettsben az utcai zajt úgy hívják, hogy "noise pollution", Toscanában ugyanennek neve "mindennapi élet". Massachusettsben egy party este 7-től 10-ig tart, Toscanában egy party este 10-től reggel 7-ig. Massachusettsben okos lehetsz, szép nem. Toscanában szép lehetsz, de okos? Csak ha szép vagy.