A magyar politika hullámverései az embert Firenzében sem hagyják nyugodni. Hallom, hogy otthon, november 4-én, „a keservükben kitörő, sértett emberek" (Csurka István) kifütyülték a halálra ítélt, majd kegyelemben részesített ötvenhatost, Mécs Imrét. Habzó szájjal kiáltoztak a sírkertben. Megint összegyűlt ötvenhatozni és kommunistázni a magyar fórum.

Leülök Dante szobra elé a lépcsőre, nézem a bicikliző olaszokat. Besúgók, provokátorok, ármányok árnyai között élnénk? A volt háromperhármas pártja magyarkodik? Mi lesz azokkal, akik a mai hatalom játékszerei, besúgói, ármánykodói és bértollnokai lettek? Mi lesz belőlük 10-20 év múlva, hiszen már most is szellemi zombik.

És ekkor eszembe jut egy szöveg, egy besúgóvá lett munkásember levele. A Belügyminisztériumnak írta, majd száz éve. Emlékezetem megőrizte szavait, egykori, saját „helyesírásában" másolom ide:

"Nagy Méltóságos Bellügy minisztérium

Alázatos kérelemmel fordulok nagy méltóságos Bellügy minisztérium Színe elé. 1908 október 8-án Nemzet közi szocziálisták rendeztek tüntetést, az általános választási jogért az Andrási úton véres tüntetést. Én voltam az egyedüli ki meg montam, hogy kik osztogatták a revorvereket es vas botokkal és melik szak szervezet osztogata aval a főtétellel osztogaták hogy ha a rendőrség bele avatkozik akor lőjenek és vas botokal üsenek, egy pár rendőr meg is sebesült én meg montam hogy kik voltak azok akiket a Törvényszék el is ítélt 22 embert és a szak szervezetüket fel függesztete és ezért szak szervezet boszut esküdőt ellenem hogy sehol szervezet munkás velem ne dolgozzon én nem is kaptam volna munkát ha a Nagy Méltóságos Bellügy minisztérium meg nem védet volna. Anak idején egy át irattal küldöt a kereskedelmi minisztériumba hogy vegyenek fel egy álami gyárba.

Fel is vetek engem az istvántelki műhelybe ot keztetől fogva nem volt békeségem mert a nevemről megtuták hogy én árultam el a szak szervezetüket. Megtuták a főtárgyalás után hogy huszonkét embert el is ítéltek akor kezdődőt az üldözés köpdöstek mindenfélét rám kiabáltak és minden féle rosz szidalmakkal illettek ugy hogy kénytelen voltam eltávozni. Akor megint a Bellügy minisztériumhoz fordultam a Méltóságos Szabo Lászlo miniszteri tanácsos urhoz kérvényel aki elis külte a kereskedelmi minüsztériumba. Megint felvetek a ferencz városi fűtőházba ott szintén nem hagytak békit mert megtuták a nevemről hogy ki vagyok.

Hogy kénytelen voltam elmeni oktoberbe kilépni már négy és fél holnapja hogy nem dolgozom. Úgy hogy kénytelen voltam megint a Bellügyminisztériumhoz fordulni mert így kénytelen leszek családomal együt és gyermekemel éhen halni én belátom hogy az én nevemel nem dolgozhatok a Nagy Méltóságos Bellügy minisztériumhoz fordulok hogy segitsen ki az én helyzetembe hogy családomal egyűt éhen ne pusztuljak el és hogy a Nagy Méltoságos Bellügy minisztérium más néven felvetesen engem valami álami gyárba mert az én nevemel nem vagyok képes munkámba megmaradni.

Maradok Alázatos szolgája
Pongrácz (Posch) Ferenc, 28 éves
Foglalkozása vas gyalus"

(Magyar Országos Levéltár, K149-1911-1-105)

Vajon mit írnak majd a maiak kifutófiúi? A "futottak még".

Még futnak.