Azt, hogy van Isten, már 1976-ban is tudtuk. Bár akkor még mással indokoltuk, a földi létbe való kivetülését, mint azt a harmadik évezred hajnalhasadásának huszonévesei teszik az URISTEN@MENNY.HU című filmben. Amiképpen az ő tébláboló, jóhiszemű, nyíltszívű istenük jobban hasonlít őreájuk, azonképpen hasonlított reánk is inkább a mi begörcsölt, paranoiás, félelmekkel és önkénnyel lebabázott, kontrollmániás teremtőnk. Voltak persze ritka pillanatok, amikor a többszörösen kódolt nyelvezet kacskaringóin át megcsillant valami, ami átmenetileg hasonlított az eleve eldöntetlen, úgynevezett nyitott végű teremtésre: "Forgács elvtársnő" - csapott le rám váratlanul egy Hegel-szeminárium közepén Munkácsy tanár úr - "Forgács elvtársnő mit gondol, az abszolút szellem, mely végtelen, anyagtalan és mozdulatlan, miért csapott át önmaga ellentétébe, azaz az izgő-mozgó és ennek megfelelően tökéletlen, véges anyagba?" Még gágogni se tudtam a felháborodástól. Nem azért, mert halovány dunsztom se volt arról, hogy az abszolút szellem miért vetemedett ily balgának tűnő botor dologra, hanem mert elakadt torkomon az "elvtársnő" rágógumi. Mégis milyen alapon kompromittál engem Munkácsy tanár úr? Hogyan fogom lemosni a gyalázatot? - gondoltam köldökig pirulva.

De tévedtem, megbotlottam a púderban, vagyis a vakolattal voltam elfoglalva és a terítékkel vacakoltam, ahelyett, hogy megkíséreltem volna tovább látni egészen a tégláig. Sejtelmem se volt, hogy két perc múlva meg fogok világosodni, hogy egész egyetemi pályafutásom egyetlen értelemtől csillogó pillanatának előszobájában toporgok. Munkácsy tanár úr nem várta meg, míg kibontakozom a méltatlankodásomból fakadó oxigénhiányomból, hanem imigyen folytatta: "Mert nem volt szabad! És miért nem volt szabad? Mert nem ismerte saját magát."

Igen, ez az aprócska, eleve elrendelt, beépített műhiba késztette az abszolút szellemet arra, hogy az anyag és történelem fertőjén áthatolva, az önmegismerés káros szenvedélyén át eljusson a szabadságba - vagy legalábbis abba a dermedt, halott "visszavett" állapotba, amelyet Hegel annak hívott.

Az Uristen@menny.hu társaság istenének azonban már nem kell ezeken a káprázatos, de mégiscsak kényelmetlen dialektikus folyamatokon által esnie, őtet már nem az engesztelhetetlen szükségszerűségek határozzák meg és fojtják gúzsba - még a szabadság állapotában is. Ez egy barátságos alkalmi isten, akiről nem tudnám garantálni teljes bizonyossággal, hogy ő a mi teremtőnk, vagy akárcsak társszerzőnk, de az biztos, hogy nincsenek mindent átfogó ezer éves vagy akár öt milliárd éves tervei, melyet le kívánna tuszkolni a torkunkon, sőt egyáltalán nem kíván se jogokat vindikálni magának se semmilyen formában belénk szólni, ő csak időnként erre ténfereg, maga sem tudja miért, hogy aztán vissza se tudjon menni, mert nem találja a mennyeknek az ő kulcsát. És ha a mi prosti kistestvérünk nem látná el praktikus jó tanácsokkal "Hát kopogtass be (a mennyeknek kapuján) csak van benn valaki, aki beenged..", szóval, ha a mi mocskos szájú prosti kishúgunk nem mutatná meg az igaz utat, még az is előfordulhatna, hogy az isten itt ragadna a nyakunkon. Ami nem nagy baj, hisz nem sok vizet zavar, bár a nyuszikon kívül senkitől sem tudna megvédeni minket. Viszont, ha mégis mázlink van, és rájön a kreatív öt perc akkor ott lesz, pont abban a trafikban, ahol vasárnaponként hetvenes nénikék vécépapírról álmodnak, ami nincs. És akkor a mi szimpatikus isten barátunkra rájön majd az átszellemült kívánhatniság, lehunyja majd pilláit, és azt gondolja: Legyen vécépapír!, És lőn. Egy egész nagy kínai falnyi. Bizony, bizony, lehet, hogy a mi újsütetű istenünk képtelen lesz rájönni arra, hogyan kell kinyitani a hűtő ajtaját, hogy kivegye belőle a sört Mózes nevű pártfogoltjának, viszont tudni fogja, mi módon lehet egy őrző-védő skinhead hústornyot szerelmi táncra késztetni egy krónikus tamponhiányban szenvedő elnyomott kisebbséggel.

Igen, bele kell nyugodnunk abba, hogy van egy maflincsek, de politikailag korrekt kishaverunk az égben, vagy valamely párhuzamos helyen, aki, mit mondjak, nem egy életbiztosítás nekünk, útmutatással csak szórványosan tud szolgálni - ugyanakkor szívesen meghallgatja jó tanácsainkat - magyarul, nem sok mindent tud tenni a lelkiüdvünkért, viszont ha túl sokat hallóznak körülötte a mobilosok, akkor azért mégiscsak levezényel egy nagy kollektív halló-lúját.

Mivel nyilvánvalóan nem belőle fakadunk, ezért nem is beléje fogunk visszatérni. Azon se kell aggódnunk, hogy amennyiben mégis visszatér oda ahonnan jött, netán örökre elalszik majd az unalomtól, hiszen teljesíti a haldokló Mózes utolsó kívánságát: TÉVÉT! VIGYÜNK FEL TÉVÉT! Egy dologra azonban bizton számíthatunk, és kérem, ne tessék megijedni, de nagyon úgy néz ki, hogy sorsukat az Uristen@menny.hu alkotói - Stefanovics Angéla, Kálmánchelyi Zoltán, Végh Zsolt - már egy ideje a saját praclijukba vették.