A terrorizmus elleni háború mellett sok, amúgy fontos esemény törpül el. Vannak hírek, amelyek a CNN kisbetűvel, szalagcímként futtatott hírei közé sem kerülnek be, pedig békeidőben bizony komoly vitákra tarthattak volna számot. Pár oldal erejéig e puskaropogásban eltörpült hírek tudósítójául szegődöm.

Október 9-én a holland parlament Alsóháza elfogadott egy törvénytervezetet, amely az embriókon való kutatás főbb szabályait tartalmazza. Nemzetközi összehasonlításban a törvény újdonsága az, hogy a jövőben lehetőséget ad arra is, hogy pusztán kutatási célra hozzanak létre embriót. Márpedig ez a kitétel ellentétes az eddig kialakult európai etikai konszenzussal. Vajon mi állhat e sajátos szabályozás hátterében?

Ami a dolog tudományos aktualitását illeti, a biomedicina e sajátos problémája elsősorban az őssejtkutatások révén vált újólag fontossá, de a meddőség kezelésének új eljárásai is a kutatások folytatásának irányába mutatnak. Az időzítés pedig egy európai ratifikációs folyamat fényében érthető meg leginkább. Valamennyi, az Oviedói Konvenciót aláíró és ratifikálni szándékozó országnak ugyanis most kell átfésülnie törvénykezését, és megtennie a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az orvosbiológiai kérdésekre vonatkozó szabályozása harmonizáljon az egyezménnyel.

1997-ben az asztúriai Oviedóban több éves egyeztetés után sikerült létrehozni a biomedicina kérdéseit érintő legjelentősebb páneurópai dokumentumot. Témánk szempontjából e dokumentum legfőbb kitétele az embriók létrehozásának tilalma, ha az pusztán csak kutatási célokat szolgál. Az elmúlt négy évben azonban úgy tűnik, hogy a nyugat-európai országok többsége nem siet a konvenció ratifikálásával. Azonban mivel az Egyezmény szerint mindössze öt ratifikáció elégséges volt a konvenció életbe lépéséhez, a konvenció mégis életbe lépett. Az Európa Tanács országainak lassan hozzá kell szokniuk ugyanis ahhoz, hogy számarányukat tekintve igen jelentős közép-kelet európai országok ratifikációja életbe léptethet fontos nemzetközi konvenciókat, akár olyanokat is amelyeket sokan legszívesebben el is felejtenének. Így történt ez az Oviedói Konvenció esetében is, amely 1999 végén többek között éppen Szlovákia és Szlovénia ratifikációja révén lépett hatályba. Ezek az országok még a házigazda Spanyolországot is néhány hónappal lekörözték a dokumentum megerősítésében.

E magyarázat után talán jobban érthető az a sajátos holland stratégia, ami szerint még ratifikációs folyamat lezárulása előtt Hollandiának embriótörvénnyel kell előállnia, ráadásul olyannal, amelyben a jövőbeni kutatási lehetőségek előtt nem zárulnak be a kapuk. E sajátos előrebiztosítás legfőbb eszköze tehát az októberben az Alsóház által elfogadott törvényjavaslat, amelyben az a lehetőség is nyitva marad, hogy embriókat pusztán kutatási célból hozhassanak létre. Ehhez tudni kell azt, hogy azok az országok, ahol megengedett az embrión végzett kutatás, ott is csak a meddő párok in-vitro kezeléséhez szükséges embriók beültetésből visszamaradt "felhasználatlan" embriókon végezhetnek kutatást. Ezzel szemben, ha a holland törvénykezés zöld utat kap, lehetőség volna olyan embriók létrehozatalára is, amelyek eleve kutatási céllal jönnének létre.

Ezzel viszont a holland törvény úgy tűnik elveti az Oviedói Konvenció 18. cikkelyének második bekezdését, amely szerint tilos az embriók pusztán kutatási célból történő létrehozása. Mi tehát ez a nyakas ellenállás, a szinte a végletekig vitt szókimondás a probléma elhessegetése helyett? Sok ország törvénye inkább egyszerűen nem beszél arról, hogy mi is történjék majd a folyékony nitrogénben tárolt embriókkal, holott nyilvánvaló, hogy azok túlnyomó többsége nem kerül többé az anyaméhbe, azaz nincs reprodukciós jövőjük. Az sem titok, hogy a testen kívül történő megtermékenyítés eseteiben a nők gyermekkihordási képességéhez mérve több petesejtet szívnak le, és, ha minden jól megy, ezáltal a szükségesnél több embrió is keletkezik a több petesejtből.

Mielőtt még azt gondolná valaki, hogy Hollandia, akárcsak az eutanázia terén a reprodukcióban is Európa-pukkasztó módon viselkedik, sietek hozzátenni, hogy a reprodukció területén sok országhoz viszonyítva nagyon is körültekintő a holland gyakorlat és az engedélyezési eljárás. Hollandiában évente mintegy 1800 gyermek születik in-vitro beavatkozásból. A becslések szerint a visszaültetésre nem kerülő fagyasztott embriók negyede "éli csak túl" a fagyasztást. Az új törvénytervezet tiltja például a klónozást, a magzat nemének megválasztását, az állati sejtek embrióba juttatását. Hollandiában szigorúbb megítélés alá esik a spermium petesejtbe való injektálása, azaz az ICSI, mint más országokban, pld. Belgiumban vagy Magyarországon. Hollandiában az is figyelemreméltó, hogy komolyan követik az in vitro eljárásból született gyermekek sorsát, szemben például a magyarországi gyakorlattal, ahol az embrió visszaültetése után alig-alig akad adat a terhesség és a gyermek további sorsáról, sőt az embrió visszaültetésével gyakorlatilag ki is kerül az anya a klinika látóteréből.

Ugyanakkor ez a pár hete a holland Alsóház által elfogadott törvényjavaslat azt is kimondja, hogy a fel nem használt ivarsejtek adományozás és tudományos kutatás céljait szolgálhatják. A már létrejött embriókon - kutatási engedély alapján - őssejtekkel végzett kutatás is folytatható. Az embrió kutatási célból történő létrehozásának lehetősége nyílt szembehelyezkedés az európai (helyesebben: az oviedói) etikai konszenzussal. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy eredményét tekintve mindenütt, ahol megengedett az embriókon végzett kutatás, valójában a többlet- petesejtből és spermiumból létrehozott embriókon végeznek kutatást, de ennek kimondása mégis komoly morális aggályokat vált ki.

Minden tudományos analízis nélkül az egészségügyet érintő holland jogi attitűd számomra a szépítésre való hajlam szinte teljes hiányában egyszerűsíthető le. Ez a nyers szembehelyezkedés az európai fővonulatokkal és a szókimondás furcsamód sajátos értelmet nyert számomra a hágai Mauritshuis-ban tett látogatásomkor. A holland festészet, különösen pedig Jan Steen nyüzsgő és az esztetizálás legcsekélyebb jele nélkül megfestett, ezáltal könyörtelenül őszinte életképei láttán, ki tudja miért, még mindig e sajátos törvényjavaslat járt az eszemben.

Jan Steen 'Zoals de ouden zongen, zo piepen de jongen', ca. 1663
Doek, 134 x 163 cm, Mauritshuis, Hága