napi online kultúra és tudomány

SARKÍTÁS
Fekete-piros-arany június
Berlinjáró 5.


Élvezd a berlini nyarat - írta nekem francia barátnőm-, a ’98-as franciaországi vb-n az odautazó szurkolók parázs hangulatot teremtettek, így lesz ez Berlinben is. Az idei nyár nekem mégis úgy marad meg az emlékezetemben, mint a „nyár, amikor a német gyerekek megismerték a német zászló színeit”. Ha az ember a városban sétál, figyelmes lesz arra, hogy ezekben a hetekben számtalan ablakot és erkélyt német zászló díszít. Hogy a kereskedők a bevásárlóközpontoktól a legutolsó talponállóig minden eszközt, akár a német lobogói színeit is megragadva kihasználják a vb nyújtotta kereseti lehetőségeket, az egy dolog. Hogy Claudia Schiffer fekete-piros-arany zászlóba csavarva a la Brigitte Bardot kelleti magát Németországot reklámozva a reptereken, ismét csak marketingfogás. De hogy ebben a mi balos-házfoglalós-multikulti negyedünkben nemzeti színeket lobogtasson a szél? Ilyen eddig nem volt.

Német zászlót kelet-európai szemmel nézve amúgy is feltűnően ritkán lát itt az ember. Itt nincsenek nagy nemzeti parádék, kokárdák, nincs katonai tiszteletadás a lobogónak, nem éneklik a himnuszt iskolai ünnepségeken (az évnyitó-évzáró-ballagás szentháromsága híján nincs is mikor), nincsenek papírzászlókat lengető ovisok sem. A Bundestagon kívül jóformán alig látni a német színeket. A velünk szemben lévő ház erkélyein eddig legfeljebb a szivárvány zászlót aggatták ki, az iraki háború idején a Pace lobogót. Ha nemzeti zászló, akkor legfeljebb brazil. Mint az idei kultúrák karneválján májusban, ahol különös módon az összes résztvevő német egyesület brazil dobokat vert és capoierázott. Akkor még a zöld-sárga volt a trend.

Mikor kiderült, hogy a német válogatott nem esik ki már az első mérkőzés után, megindult a (német) zászlóbiznisz. Míg napokkal a világbajnokság előtt már mindenkinek a könyökén jött ki ez az egész felhajtás, most még a legelvetemültebb antifocisták is meccset néznek. A nemzeti színek a legkülönösebb helyeken bukkannak fel. Ezekben a napokban például senki sem meri Kreuzberget, a török bevándorlók lakta városrészt „lekisisztambulozni”, ugyanis kétség kívül itt a legtöbb az egy főre jutó német zászlók száma. A buszokat szintén kis lobogók díszítik, és néhány futballrajongó sofőr még a mérkőzések eredményeiről is tájékoztatja az utazókat. A divattudatos berlini lányok szoknyát szabtak maguknak a zászlóból. Az abszolút paradoxon: a Schönhauser Alleén kéregető punkok fekete-piros-aranyra befestett taréja. Egy patrióta punk, akinek a vb nem kommersz? Tegnap este még ennek mutánsai is feltűntek az utcán. Láttam egy háziasszony külsejű nőt német színű műkakastaréjjal.

Ha már Angela Merkel is kiskosztümben látványosan ott izgul a német válogatott meccsein, a németek is lazábbra fogják a gyeplőt a munkahelyeken. M.-nél az ötszáz fős kollektíva a cég költségén sörözget az aulában, ha a németek játszanak. Az én óráimon is megcsappan a létszám, ha fontos mérkőzés van és a nyelviskola tulajdonosa már tíz perccel kilenc óra előtt zárná a kapukat, hogy loholjon a legközelebbi kocsmába, ahol képernyő van. A vb talán legszimpatikusabb berlini jelensége, hogy az itteniek többnyire nem otthon, a négy fal között, hanem az utcákon, kávézók előtt, kocsmai teraszokon ülve követik a mérkőzéseket. Amelyik vendéglátónak ma nincs képernyője, legyen az vetítővászon, plazmatévé vagy minimonitor, az bezárhatja a boltot. Mivel ennyi kereskedői érzék szorult a legtöbb kocsmárosba, az ember jobban teszi, ha a környékünket járva a lába elé néz. Mostanság jellemzően nemcsak a kutyapiszkot (a legendás tiszta német utca nem berlini jelenség), hanem a tévékábeleket is kerülgeti az ember.

Fogarasi Ilona, Berlin

Korábbi Berlinjárók:
A német konyháról - pro és kontra
Lucas legyőzi Klaust, Piroschkának lenni Berlinben
A koldus, Királyfi csempészett cigarettával, Grillezni muszáj
A tüntetés, Moziszéksor százért, A bevásárlás



Korábbi sarkítások: