Május 20-án elkezdődött Gyergyószentmiklóson a Kisebbségi Színházak Kollokviuma. A nyitóelőadás, a marosvásárhelyi színház A negyedik nővér című produkciója előtt Szabó Tibor, a kollokviumot szervező Figura Stúdió Színház igazgatója köszöntötte a nézőket és a fesztiválon résztvevő társulatokat. A megnyitót a város vezetése tüntetően elkerülte: inkább az Omega együttes tagjait fogadták. Alább Köllő Katalin kolozsvári újságíró, szerkesztő vezércikkét olvashatják a témával kapcsolatban, mely a Szabadság 2005. május 23-i számában jelent meg.
"Színház az egész világ" idézik előszeretettel sokan, sokféle helyzetben ezt a shakespeare-i megfogalmazást, amely kijelentést a nagymester bizonyára alapos megfontolás után tette annak idején. A rögtön utána következő sor, „és színész benne minden férfi és nő" is teljes egészében helyénvaló, nézzünk csak magunkba mélyen, és gondoljuk át, hányszor voltunk kénytelenek "alakítani" egy-egy ránk nem illő szerepet adott helyzetekben. Játszani azt, ami nem mi vagyunk, megjátszani az érdeklődést akkor is, ha halálosan unjuk a témát, vagy történetesen érdektelenséget, holott őrülten furdal a kíváncsiság, hogy megtudjunk valamit. A probléma csak az, hogy az alakítás nem mindig sikerül úgy, ahogyan mi elképzeltük, a történet rosszul sül el, üzenetértéke pedig pont a fordítottja lesz, mint amit mi szántunk neki. Egyszóval teret veszítünk.
Mint ahogyan teret veszített Gyergyószentmiklós polgármestere, és ezáltal az a politikai szervezet is kissé, amelynek színeiben székéhez jutott, azzal a meggondolatlan gesztusával, hogy nemes egyszerűséggel nem vette tudomásul a városában zajló – talán nevezhetjük jelentős horderejűnek – kulturális rendezvényt, a Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviumát. Nyilván nagyon jól tudta, miért teszi ezt, legalábbis merek feltételezni ennyi gondolatiságot a dologban, bár ki tudja. Az előzmények ugyanis arra utalnak, hogy a városatya bizony nem nézi jó szemmel ezt a rendezvényt. Minek ide színházi fesztivál, kulturális esemény, amely alatt számos ember megfordul a településen, élményt szerez, találkozik rég nem látott barátokkal, ismerősökkel, elviszi a város hírét más tájakra, elmondja, hogy van egy hely, ahol történik valami jó és szép, ne adj’Isten még elkölt némi pénzt is ez idő alatt? Igaz, hogy mindezért áldozatot kell hozni, leginkább anyagit, de a bölcs vezető tudja, hogy a befektetés többszörösen megtérül. Ha, tételezzük fel, nem tudja, akkor a tanácsadókra hárul a felvilágosítás feladata. Talán nem szégyen megkérdezni adott esetben egy-két tapasztaltabb embertársunkat, netalán felettesünket: kérem szépen, zajlik a városban két esemény, egyik a már több ideje meghatározott, pontos dátummal startoló színházi kollokvium, amelyre azért kormány, minisztérium, miegyébb is odafigyelt, a város ugyan nyűgnek tekinti, de kénytelen-kelletlen „félvállal felvállal", a másik pedig egy utólag ugyanarra a dátumra szervezett (hogy ne mondjam rátevődő) közönségtalálkozó, amelyet egy egyszeri alkalommal létrejött Omega-koncert (ráadásul nem is Gyergyószentmiklóson) kapcsán szerveztek. „Mi néki Hecuba, s ő Hecubának…", kérdezhetnénk a már idézett szerzővel, Shakespeare-rel mi is? Mennyivel jelent többet az Omega együttes, valljuk be már kissé levitézlett tagjaival való találkozás egy polgármesternek, aki minden bizonnyal (már csak koránál fogva sem) nem az említett banda zeneszámainak hallgatásával töltötte el fiatalságát? Mennyivel hordoz nagyobb értéket a hirtelen összehozott fájdalom-turné alkalmával sorra kerülő találkozó egy városvezető számára, a kétévente lezajló színházi rendezvénnyel szemben, amelynek hírneve határokon túlra is eljutott, és amelynek színvonala esetleg emel(het)né Gyergyószentmiklós rangját?
Kérdéseimre választ keresve, felhívtam Pap József polgármestert. Mondaná el, miért nem tett meg egy egyszerű gesztust a kollokvium, így az azon résztvevők irányában sem, és hogy maradjak a kezdeti hasonlatomnál, ha már „eljátszotta" a rendkívül elfoglalt – jelen esetben Omega-találkozóra igyekvő – városvezetőt, miért nem bízott meg beosztottjai közül valakit a „gesztustétellel"? Némi mentegetőzés, elfoglaltságra való hivatkozás, meglepetésemre időnként „magának igaza van" vallomás után, még a „magánéletem is van" védekezés is terítékre került. Válaszomban ugyan kifejtettem, hogy aki ilyen beosztást vállal, mi több, megválasztatik, az nem engedheti meg magának a magánéletre való hivatkozást, a közszereplésben benne van a „köz" szó, a közért való tevékenység pedig kötelező egy polgármester számára. Nem mennék bele a beszélgetés további részleteibe, a városi tanácsnak a fesztivál megrendezéséhez nem nyújtott anyagi támogatásának a megtárgyalásába, a létezik-e sürgősségi keret a költségvetésben egy már fél éve tudott színházi fesztiválra, vagy csupán a Koós János-koncert deficit-kiegyenlítésére, megelégszem az eredménnyel: másnap este Gyergyószentmiklós polgármestere, feleségével együtt megjelent a soron következő előadáson. Ha egyebet nem, ennyit elértem. Igaz, hogy egy odavetett mondat erejéig megkaptam az intést, amely lefordítva annyit jelentett: „ez nem volt szép magától". Hát igen, van ez így. De a politikában nem engedhetjük meg magunknak a dilettantizmust, a rosszul sikerült "alakításokat", tisztelt polgármester úr! Mert visszaüt.
Köllő Katalin
Kapcsolódó link:
A Szabadság oldala
A Hamlet.ro tudósítása és recenziói a Kollokviumról
