Így nevezi a művelt francia azt, amikor a nyíltan meghirdetett, mondhatni egészpályás akcióterv mögött ki nem mondott, rejtett, ámde a kimondottnál sokszor sokkalta fontosabb célok, tervek húzódnak meg. A MIÉP lebegtetésével ilyen rejtett agenda lehet az SZDSZ felszámolása a fiatal demokraták - magyar polgárok részéről. Csapdáról van szó, amelybe nem kéne dalolva belesétálni.
Amikor a minden lépésüket stratégiailag kisakkozó, pártfelszámolásban profi fiatal demokraták-magyar polgárok a MIÉP-et lebegtetik, pontosan tudják, hogy van a társadalomnak egy olyan része (nevezzük őket az egyszerűség kedvéért liberá… oppardon, szabadelvű szavazóknak), amely elvi kérdést csinál mindenből, és jobb liberális párt híján SZDSZ-szavazó. Ezek a javíthatatlan idealisták már attól ideglelést kapnak, ha a fél Fidesz-frakció megtapsol egy ifj. Xenofób Lóránt-felszólamlást a parlamentben (amely apró jelből pontosan érzékelhető, hogy érzelmileg immár nem áthidalhatalan a távolság a két párt politikusainak értékrendje között), hát még attól, ha a Fidesz elnöke kizárólag taktikai okokkal, az átkos EU-val magyarázza, miért is nem akarnak ők vészesetben koalícióra lépni a hungaristákkal. Attól meg egyenesen kiveri őket a jeges verejték, ha a miniszterelnök az Orbánváró című tévéműsorban (m1) se megerősíteni, se megcáfolni nem hajlandó a hungaristákkal kötendő bármit, sőt, a választópolgár legnagyobb örömére, mintegy megnyugtatásul közli, hogy ami nálunk párt van, az mind alkotmányos és demokratikus, de nem ám csak a parlamentben, nem, a miniszterelnök szerint még Thürmer Szaddam Gyula pártja is alk., dem., polg. Tehát ne csodálkozzon senki, ha.
A közelgő EU-csatlakozás ebből a szempontból a legrosszabbkor jön a magyar demokratáknak - fiatal szélsőpolgároknak: ők éppen a hazát akarják megmenteni a vörös pókhálótól, a szemükben összefonódó MSZP-SZDSZ gazdasági-kulturális networktől, amikor jön a nyugat, hogy hát eztet bizony akárkivel nem fogjátok megejteni. Már ha be akartok kerülni. Ha valahol, akkor az EU-ban pontosan tudják, hogy az EU-n kívül is van élet.
A szabadelvű választó, aki maga is gyanít egyfajta posztkomcsi pókhálót a magyar rögvaló számos területén (csak éppen SZDSZ-paranoia nélküli, inkább csak MSZP-s kivitelben), és aki számára éppen ezért, pláne ha generációs alapon, egy Orbán-Pokorni felállás még mindig vonzóbb perspektíva, mint egy akármilyen kombinációjú Kovács-Németh-Horn-Medgyessy-felállás, ha meghallja, hogy Fidesz-MiÉP, azonnal vált. Mégpedig a jobb híján liberális párt megtartásának prioritásától a Fidesz leváltásának prioritásáig. A kettő eddig ugyanaz volt, mostantól azonban a liberális választó is átmegy szoclibbe: ha fasisztaveszély van, akkor csaaak összefogni hát.
A Fidesz stratégái számára egy a jelszó: tartós béke, értsd ne létezzen párt tőlük jobbra. Helyes, ehhez már amúgy sem hiányzik sok. Ennek fényében azonban éppen a maguk szempontjából komoly stratégiai hiba a MIÉP koalícióképességének lebegtetése, hiszen ha helyzetbe kerülhet, akkor pont megerősítik, felhozzák az ötszázalékos Csurka-pártot, és így koalíciós kényszert is teremthetnek, ahelyett, hogy azzal számolnának: a MIÉP-szavazó - jelöltje második fordulós visszalépése esetén - úgysem fog mást beikszelni a második fordulóban, csak és kizárólag a fiatal magyar kisgazda polgárok jelöltjét. Ha tehát a cél a teljes jobboldal bedarálása, a Békebaltól a hungaristákig, akkor ezt nem gondolták végig. A hidden agenda azonban még bejöhet: az SZDSZ-nek jól betettek, lehet, hogy végleg.
Ha a pártnak nemcsak a zsigerileg pánikoló szoclib szavazói chartásodnak, hanem a párt önálló arculatában, mi több: önállóságában és önértékében bízó liberális hívei is; ha tehát ismét beindul az akkora-a-náciveszély-hogy-akkor-már-inkább-a-szocik logika; ha tehát tényleg úgy merül fel a kérdés, hogy az SZDSZ önállósága kontra a Fidesz leváltása, akkor a pártnak nagyjából annyi. Ma még két helyre lehet szavazni, ha az ember le akarja váltani a fiúkat, az MSZP-re és az SZDSZ-re. Ez azonban nem sokáig lesz így. Ha náciveszély van, akkor biztosra kell menni, ugye.
Erre hajtanak most azok a szabad demokrata politikusok is, mint Fodor Gábor, akik öt hónap Demszkyből, pláne Dabas után, azt bírták leszűrni, hogy "nem vált be" a kétfrontos harc, le van szarva az a fránya önállóság, ha ekkora a tét, és jó lenne, ha Demszky mihamarabb levonná már azokat a bizonyos konzekvenciákat mindebből. Ami persze igaz, jó lenne, ha Demszky levonna bizonyos konzekvenciákat: zum Beispiel szerepelni kéne, beszélni kéne, kampányt kéne kezdeni, úgy kéne tenni, mintha egy létező párt létező elnöke volna. Nem pedig visszamászni a Maszop mellé egy katasztrófálisan kommunikált villamosügy után és hagyni, hogy emberei stratégiai félfordulatról fecsegjenek, meg hogy most már "csak szakmai" alapon bírálják majd a szocikat. A fiúk ismét tartják a jó irányt, mintha '94 márciusa lenne. Emlékeztetőül: ez a jelentős bukás előtt volt.
A szoclib értelmiség mazo-vonulata pedig szorgalmasan gyártja az érveket az SZDSZ önfelszámolásához: sorjáznak a cikkek arról, hogy immár tényként kezelhető a Fidesz-MIÉP koalíció, hogy a Fidesz amúgy is aláássa az alkotmányosságot, a demokráciát - így csúsztatják át a Fidex valóban súlyos politikai nyomulását és gazdasági lenyúlását intézményrendszert/köztársaságot veszélyeztető síkra. Plusz akaratlanul is az SZDSZ-re üt vissza a szerencsétlen zámolyi ügy, valamint a negyven értelmiségi még szerencsétlenebb, szociálgiccses hálálkodó levele Jospin-hez, lévén hogy romaügyben egyetlen épkézláb, emberi jogilag/piacgazdaságilag koherens üzenete sem volt a szabad demokratáknak a társadalomhoz. Ahhoz a társadalomhoz, amely - és ezt látni, érezni kellene - érzelmileg jelentőset változott néhány röpke év alatt, és nem feltétlenül előnyére.
Reménynek persze még mindig ott van, hogy a közvéleménykutatók szerint a MIÉP egyáltalán nem jött föl jelentősen az elmúlt három évben. A mélyben azonban, vagy legalábbis a felső közép köreiben valamint az akadémiai szférában, jelentős átalakulások zajlanak, amelyekre a szabadság barátainak jelentős válaszokat kellene adniuk. A teljes kapituláció is megoldás, csak kérdés, hogy milyen.
