Ülök a forgalmi dugóban a napsütötte belvárosban és hergelem magam a háborúra. Afgán állásokat akarok bombázni, tálib terroristákat akarok kinyíri, mint nácikat a Wolfensteinben, azt akarom, hogy alulcivilizált nímandok ne szabhassák meg a gondolatfolyamomat, vagy a British Airways-nek, hogy golyóállók-e a pilótafülkék ajtajai. Azt akarom, hogy ne kelljen rájuk meg a bakterológiai hadviselésükre gondolnom elalvás előtt, hogy ne kelljen cikkekben magyarázkodnom a nyugati szabadság értékei miatt, hogy végigélhessem az életemet a tuzvédelmi előírások betartása nélkül is.

Késő délután van, midlife crisis-os negyvenes középyuppiek nyomulnak középkategóriájú kocsikban a munkából haza, félredugni, gyereket verni, ilyenkor jó kedvenc zenénket hallgatni az autómagnóban és gondolkodni. Nekem a legjobban az indusztriális zene jön be közlekedési dugó idején, a Laibach-tól Sredi bojev (Harcok idején) vagy a Get Back (kezdőknek ajánlom Let It Be címu CD-t, haladóknak a Rekapitulacija címu dupla bakelitet), esetleg a Test Dept.-től a The Uneccaptable Face of Freedom, de az már olyan, hogy erősen figyelnem kell, nehogy merő hanyagságból nyugdíjas áldozata legyen zenehallgatásomnak. Az indusztriális zene jót tesz az agy kreatív féltekéjének, a Roosevelt téri lemenő nap aranyszínbe borítja a Pintér-féle Belügyminisztérium épületét, a madarak, ha nem haltak volna ki, gondolom csicseregnének, a Lánchídra váró mozdulatlan kocsisor gondolatokra ragadtatja az embert.

Eszembe jut például, hogy kit zavarna huzamosabb ideig, ha nálunk győznének a tálibok. Nem tudom. Kicsit elhúzódna az EU-csatlakozásunk, nem lenne kapható az újságosnál a Cosmo meg a Hustler, parlament meg tőzsde amúgy sincs, a szakáll amúgy is divat, a focistadionok tömegei már régóta tálibbarátra vannak kondicionálva, a zsidók vonata na hová indul, több lenne a nyilas stílusú közérdeku feljelentés a korrupció tárgykörében, a nők elfátyolozását ez a kultúra gyakorlatilag lenyelné, néhány bátran odamondó Heti Hetessel meg Rádiókabaréval az ügy el lenne intézve, hinni pedig már most is azt hisszük, hogy később a túlvilág majd jobb lesz, mint ami most van. Rámdudálnak, igazuk van, továbbgurulok fél métert: hol élünk?

Elhessentem a megfáradt, későkádári cinizmust és az értelmiségre gondolok. A Laibachtól közben eljutottam a Front Line Assembly-ig, erős electronic body music, ezt már jobb akkor hallgatni, amikor beindult a kocsisor, különben könnyen nekivezetjük jármuvünket az előttünk álló fehér Opel Astrának (tényleg, miért fehér minden Opel Astra?), hátulsó ablakában odacuppantott Garfield, szintén nagyon eredeti. Chomsky, Sontag nem érdekel, az meg csak súlyosbítja Susan helyzetét, hogy hetek alatt pálfordult, hogy lehet valaki ennyire ostoba? Vargas Llosát senki sem idézi, illetve idézi a Népszabadság, de visszhang nulla, holott ő az egyetlen szívből nyugat- és globalizációpárti értelmiségi, aki ki mer állni azzal, hogy. Bátor és politikailag szerencsésen inkorrekt ember. (Zene: The Young Gods Play Kurt Weill.)

Azok érdekelnek engem — az egyszeruség kedvéért nevezzük őket magyar liberálisoknak —, akik most látták elérkezettnek az időt a jogi-morális csurésre, csavarásra. Nemzetközi jogászok írják tele a lapokat, hogy nehezen igazolható, nem kóser a válaszháború. Elismert szocio- és egyéb lógusok, akikkel Koszovó idején még jó volt együtt bombázáspártinak lenni, most aggályaikat fejezik ki, hirtelen nem is szeretik ezt a Nyugatot annyira, hogy úgy lássák, érdemes megvédeni a barbarizmustól. Miért is? Mitől félnek? Mi ez a PC-kényszer? Mindegy, különben is kocogtatnak az ablakon, jó napot, megjelent a Fedél nélkül… nem, köszönöm. Pár fillért akkor… nem. Talán ha cigány volna? Szociálisan annyira vagyok érzékeny, mint egy darab jégtömb.

Halad a kocsisor, az egykori lánchídi csata színhelyén araszolunk, a magnómban a zene könnyedebb vizekre evez (képzavar), New Order-remixekre bólogatok, mögöttem a bordó Renaultban egy nő üvöltve beszél magában, ezt sokan csinálják, egy ideig nem értettem mi ez, azt hittem, valami új epidémia terjed, de nem, csak rajtam kívül mindenkinek van már mobil-kihangósítója a kocsiban. Berlusconi szerint kulturálisan kicsit kolonizálni kell az iszlám világot. Nem éppen PC módja annak, amit mondani akart, de igaz, szerintem is. Attól még persze maradhatnak muzulmán hituek, sőt, az kifejezetten jó dolog, nem ellenük meg a vallásuk ellen kell háborúzni, hanem a rezsimjeik meg a fanatizmusuk ellen, ezért bizony gazdaságilag és kulturálisan be kell vonni őket a globális folyamatokba, mégpedig úgy, hogy éreztetjük: a folyamatokat mi diktáljuk.

Írtam nemrég egy cikket arról, hogy a civilizációk harca zajlik, hogy a terrort lehetővé tevő iszlám politikai kultúra nem egyenrangú a miénkkel, és nem mertem beleírni Berlusconit (aki valóban fogalmazhatott volna egyértelmubben): már a név is védhetetlen (ennyiben EU-konformak vagyunk, a szabad nyugaton is ez van), így is lerasszistáznak, enyhébb verzióként mailt kapok egy jeles liberális értelmiségitől, amelyben aggódik, nem kötök-e ki a fehér felsőbbrenduséget hirdető álláspontnál. Nem tartom valószínunek.

Hanem erről, meg a Laibach Ti, ki izzivas (Te, aki kihívsz) című számáról eszembe jutnak az echte ATV-s sajtóterroristák, a péntekiek, akiket valószínuleg többen néznek, mint ahányan egy FAZ-beli Vargas Llosa-cikk összefoglalóját (tényleg, ez milyen mufaj?) a Népszabadságban elolvasnak. Van egy jó kis cég Magyarországon, Observernek hívják, és szóról szóra leírja az elhangzott musorokban elhangzottakat. De tényleg szerkesztetlenül, ami egyszeruen zseniális, hiszen ahogyan ezek beszélnek, úgy is gondolkodnak.

Néhány hete megkértem az Observert, küldje el nekem a Sajtóklub okt. 12-i adását (musorvezető: Lovas István), mert ismerősök szóltak, hogy Bayer Zsolt lesenkiházizza Kovács Zoltánt, az ÉS főszerkesztőjét, Bencsik Demokrata András pedig engem emleget, out of context, érdemes perelni. A Népszabadság pártrovatának egykori munkatársa szó szerint ezt bírta közölni a nyilvánossággal: „(Seres) azt mondja hogy két civilizáció áll egymással szemben, ez a menekültekre is rávetíti és ő azt mondja hogy a menekült az ab ovo bunös mert afgán, ez egy bunös nép, ez egy alávaló aljas alávetendő, alacsonyabb rendu kiírtandó mert eleve bunös nép, ez ha ide menekül ez nem azért jön ide mert élni szeretne a nyomorul, hanem fel akarja robbantani a mi jó kis atomerőmuvünket." Már amikor ezt megláttam, akkorát röhögtem, hogy azonnal elpárolgott minden perelési ingerem; a kocsiban ülve, a Front 242-től Rammstein felé félúton pedig az a zseniális ötletem támad, hogy hazaérve megosztom a Kontextus olvasóival az ominózus adást, legalábbis annak tálibbarát részeit. Íme, a főbb gyöngyszemek.

Bayer Zsolt: "Azt gondolom hogy ezek a mondatok és erről sem először esik sajnos szó, ugye Popper Péter már a tragédia másnapján produkált hasonló mondatokat, de ma még fogunk erről beszélni egyébként belpolitika kapcsán is, ilyen mondatokról amelyek kifejezetten az SZDSZ köreiből érkeztek, de csak egy gondolat erejéig visszatérnék, egyetlen mondat - hogy mennyire igaza van vagy igaza lehet Andrásnak, nem tudom ti hogy voltatok vele amikor talán hétfőn az Al Dzsazira sugározta Oszama Bin Laden interjúját illetve szózatát ha úgy tetszik. Én néztem a CNN-en és gyerekek hátborzongató volt! Ez az ember ez valami hihetetlenül karizmatikus figura! És nekem akinek semmi közöm ahhoz a civilizációhoz, mégis ott ült egyrészt egy szép férfi, ha leképzeled róla a szakállat, egy kifejezetten szép férfi"

Járai Judit: "Csinos, igen ... meleg, barna szeme van..."

Bayer: "... s valami olyan hihetlen meggyőző erő sugárzott abból az emberből, hogy nem tudtam szabadulni a gondolattól - amit most András megfogalmazott - hogy ez nézi másfél milliárd muzulmán, hát azért ennek ez ott szó, ennek ott van hatása."

Lovas: "Egy egyiptomi szociológus azt mondta hogy milyen párhuzamok vannak Bush és Oszama Bin Laden beszéde között - mind a kettő maniheisztikusan felosztotta a világot jókra és rosszakra. Egy ugye Bush..."

Bencsik: "Így van, azt mondta hogy aki nincs velünk az ellenünk van..."

"Többen beszélnek egyszerre, nem érthető." Ez utóbbi mondat, amelyet már szegény Observer fűzte bele, többször is visszatér, képzelem hogy megszenvedtek a kimondott szó szépségének írásbeliségével, de ami szomorúbb, hogy ha ezek a csávók és csávónők külön-külön beszélnek, gyors egymásutániságban, akkor még sokkal érthetetlenebbek. Vegyük például eztet itten (kontextus: Amerika állítólag cenzúrázza az Al Dzsazíra arab tévé tudósításait):

Bencsik: "Döbbenetes ám ez, és ne is próbáljunk meg viccelődni vele, szóval az hogy az Egyesült Államok odáig képes eljutni hogy egy másik államnak üzenjen hogy az az állam a ráadásul magán televízióját fogja vissza, hát az gondolom nincsenek szavak. Szóval ez 920-as évek, Szovjetúnió! És és mindemögött persze mindig ott áll a kirakatban a szólás és a sajtószabadság nagy zászlaja, amelynek Amerika az első számú hordozója. Elképesztő, hihetetlen, szóval olyan olyan öngólokat kezdenek rúgni maguknak, amikre én tényleg nem találok szavakat. Azt hiszem elszaladt egy kicsit a ló velük."

Amerika, amint odáig képes eljutni, hogy szovjet stílusban, lovon vágtatva hordozza az amerikai szólás- és sajtószabadság nagy zászlaját a kirakatban, amely mindig ott áll és közben, hát azt gondolom nincsenek szavak. Ne is vágjuk el a szavak mestereinek szófolyamát:

Bencsik: "(…) valóban Oszama Bin Laden azzal emelkedett önmaga fölé, mert már nem tudjuk hogy kicsoda Oszama Bin Laden, mert már csak egy jelképet látunk, mint ahogy tudjuk hogy George Bush sem valószínű hogy olyan fantasztikusan kiterjedt személyiség, mint ami most megjelent, hanem a helyzet, a környezete emelte és a média emelte őt egy szimbólummá. És két egy nagyon szegény ember meg egy nagyon gazdag ember mind a kettőnek megvan a maga erkölcsi bázisa és eme erkölcsi bázis teljes birtokában valóban karizmatikusan nyilatkozik és szerintem egyszerűen Amerika rájött arra hogy legjobb esetben is írtózatos pénzzel egy döntetlent tud játszani, mert egy ő egy szellemmel hadakozik és ez a szellem most kivetítette neki az Al Dzsazira televízióban a maga képét."

Az afgán válság kitárgyalása után a szomorújáték szereplői a magyar rögvaló erkölcsi bázisán nyilatkoznak karizmatikusan (kontextus: menekültek Kalocsán):

Bayer: "(…) szögezzük már le végre, ez az egész idegen szép meg mindenki szép, meg a nagy emberjogi lózungok ez a bokréta az SZDSZ büdös és zsíros kalapján és most itt Kalocsán krisztálytisztán látszik a Szabad Demokraták Szövetsége az összes protest szavazatot megpróbálja begyűjteni a saját pártbéli polgármestere által feltüzelt emberek szerencsétlen emberek szavazataira hajt és egy szava nincs az egész történetről."

A végére hagytam a két legszebbet. Ez a nő nem érdekes, csak mókás, de a második közlés természetesen a négyük közül legkiműveltebb emberfő szájából hangzott el, s hangozhatott azért is hitelesen, mert ő főszerkeszt nyilas szellemiségű hetilapot:

Járai: "Az én legkedvesebb barátom azt szokta mondani hogy a gyümölcsfa a terméséről ismerszik meg, hát szóval lehet óbégatni meg lehet cikkeket írni, azért az emberek látják hogy itt az ország megnyílt, vidámak az emberek, építkezés folyik..."

Bencsik: "Én azt mondom, hogy nagyon örülök hogyha a Soros György azt mondja hogy Magyarországon érzékelhető az antiszemitizmus ami annyiban igaz, ha jól tudom sémi népfajta, tehát ilyen értelemben oké, rendben van, belefér és nem is bánnám ha Soros György beszállna ebbe a küzdelembe hogy az ember és ember közötti megkülönböztetésnek ezt az egészen undorító rasszista formáját hogy az afgán menekültet csak azért mert az afgánokat ámblokk valakik bűnösnek tartják ide ne eresszék be."

Ezúton tisztelettel az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) tagjainak figyelmébe ajánlanám a péntek esti Sajtóklubot, nézzék már egyszer meg, hogy ottan mik mennek, másrészt nekik is azt javaslom, hogy közlekedési- és médiadugók, valamint egyéb társadalmi szabálysértések idején hallgassanak több zenét, az megnyugtat. Többnyire. Ámblokk.