|
TALÁLT.TÁRGY
Bajcsy-Zsilinszky Endre
Előszó Vér Andor Félistenek alkonya című könyvéhez. Részlet
A magyarságnak két ősművészete van: a katonáskodás és a politika. A régi magyar politikában, még egészen barbár időkben is, mindig sok volt ebből a felsőbbrendű művészi elemből, szellemi színvonala magas volt még egészen beteg korszakokban is s különleges színeit és csillogását megőrizte a századforduló dekadenciájában is, egészen az összeomlásig. Azóta hol a vöröshályog, hol a barnahályog s velük rengeteg idegenség, segít szürkévé homályosítani és közömbösíteni a politikai világot a magyar szemek előtt…
Régi dolog, hogy a világirodalomban nincs politikusabb irodalom a magyarnál. Ez nemcsak azért volt mindig így, mert a magyar lét és szellemiség nagy kérdései nehéz történelmi sorsunkban túlságosan is a politikától vártak, és csak attól kaphattak igent vagy nemet, hanem azért is, mert a magyar politika művészi színvonala és magas szellemisége vonzotta az íróművészeket.
Most kevésbé vonzzák: a lecsúszott színvonal és a kialvó színek. Annál nagyobb dolog, annál drágább ajándék, ha egy vérbeli író vagy költő a mai politika sivár tarlóján körülhordozza a csobolyót s a művészet üdítő vizével kínálgat bennünket, szikkadt korszak tikkadó harcosait és szenvedőit.
A Szabadság kiadása, év nélkül.
Olvasói levél Karinthy Ferencnek a Budapesti tavaszról
Kedves Író elvtárs!
A Magyar Nemzet számtalan olvasója nevében kérjük, hogy hagyja végre annyiban a Budapesti tavaszt. A tavaszon már régen túl vagyunk, és maga még mindig a Budapesti tavaszról zeng. Nem unja? Mi nagyon! Már csak annyi érdekli az olvasókat hogy folytatása következik-e vagy sem. Szívszorongva várjuk, hogy mikor olvassuk végre, hogy vége következik. Higgye meg kedves Író elvtárs, hogy ez egy nagyon vacak dolog, amit maga megírt. Elhisszük, hogy magának jól esik minden folytatásért felvenni a 100 forintot, de higgye meg, hogy legfeljebb huszonötöt érdemelne érte. De ezt is csak a fenekére. Az írói nimbuszát a Budapesti tavasz dacára még helyrehozhatja azzal, hogy annyiba hagyja. Ha szegény Karinthy Frigyes élne, már régen elverte volna ezért a művéért. Tisztelje meg az apja emlékét, és hagyja annyiba ezt a marhaságot. Kritika és önkritika kedves Író elvtárs!!! Vegyen erőt magán és hagyja annyiba. Meglátja magának is könnyebb lesz. Mi megbocsátunk és elfelejtjük magának, hogy mit követett el. De csak ha sürgősen annyiba hagyja. Mert ha a Budapesti tavasznak nem lesz gyorsan vége, úgy magának lesz vége. Agyonverjük! Mert ez már több, mint Cini-zmus.
Elvtársi megbocsátással,
Bendegúz Bence
Budapest, a Budapesti tavasz folytatásának ezredik napján
Levelek Karinthy Ferenchez. Littoria Könyvkiadó, Budapest. 1994, 77-78. lap.
Egy lakásfetisiszta szociológiai módszertana
Úgy szeretem a lakásomat, mintha valaki lenne: egy élőlény, egy hozzám tartozó, velem lélegző, velem változó valaki.
Mindössze három éve létezik, de már abban is volt valami izgató, valami megragadó, hogy nem volt. Ez a nemlét ugyanis tág teret adott a képzeletnek: a divatok változása, vagy még inkább a szemléletem változásai szerint új lakást álmodni nem volt nehéz. Három éve pedig, amióta megvan, nemcsak építgetem, gyarapítom, hanem gyanakodva figyelem is. Figyelem, hogyan tükröz engem. Mint ahogyan a tesztkérdésekre is mindig nagy nyugtalansággal válaszolok – nem csupán kíváncsiság, a magam jobb megismerése miatt. Így figyelem a lakásomat is, és próbálok jeleiből, alakulásából következtetéseket levonni. Ha szociológus lennék, jobban odafigyelnék az ember környezetére, tárgyaira, mert ezek gyakran több információt adnak róla, mint ő saját magáról. A szavakat hangulat irányítja, fuvallatnyi jó- vagy rosszkedv változtatja, a környezet viszont állandó jegyeinek lenyomata.
Most azt mondom: mutasd meg a lakásod, és megmondom ki vagy. Jó lenne egyszer eljutni odáig, hogy valaki így szólhasson: mondd el ki vagy, s megmondom, milyen lakásra, berendezésre van szükséged. Addig azonban mindenkinek magának kell megteremtenie az egyéniségének megfelelő környezetet.
Tordai Alíz: Lakni jó! Budapest: Gondolat, 1979. 7. lap.
Kié is Kossuth Lajos?
Az 1948-as forradalmi mozgalomban eloször, 1793 óta eloször meri megtenni egy nép, amelyet körülzárt az ellenforradalmi túlero, hogy a gyáva ellenforradalmi dühvel a forradalmi szenvedélyt, a terreur blanche-sal a terreur rouge-t állítsa szembe. Hosszú ido óta eloször találkozunk egy valóban forradalmi jellemmel, egy olyan férfiúval, aki népe nevében fel meri venni az élethalálharc kesztyujét, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben, s ez a férfiú Kossuth Lajos.
Friedrich Engels: A magyar harc. In: Marx és Engels válogatott muvei I. Budapest: Kossuth, 1975. 218. lap.
A szociológiai megösmerés lényege, 1908
"A déli fajok olyan égalj alatt laknak, mely nem élénkiti az idegtevékenységet"
Ha különbségeket ösmerünk el a déli és északi fajok szociális fejlődése közt, akkor előbb lakhelyeiket kell egymással összehasonlitani, mert ezek forrásai életföltételeiknek.
A déli fajok olyan égalj alatt laknak, mely nem élénkiti az idegtevékenységet, az egyest ellentállásra kevéssé képessé és forróság által szükségletnélkülivé teszi; nem engedi meg továbbá a munkakedv növekedését a táplálkozási produktumok önkéntes kiadós voltánál fogva; ez magyarázza meg legtalálóbban, hogy csekélyebb képességük van az individualizálásra, miáltal a tömegek maradandóan tartanak meg amaz egyenlőségi állapotban, mely a legkorábbi szociális fejlődési fokoknak felelnek meg. Hiányzanak egyes egyének nagy, erős és különösen hatásos törekvései. Bünöktől és szenvedélykitörésektől eltekintve egyes individuumok nem nyomulnak előtérbe, hogy a tömeg fölött hatalmat nyerjenek és a törzseket a politikai és kulturális fejlődés magasabb fokára emeljék.
A fehér és sárga faj azonban a mérsékelt égalj alatt a klima idegtevékenységét előmozditó hatása folytán elegendő táplálékot kap, ha azt tetterővel a természetből kiküzdi; ezek a körülmények munkára serkentenek és a legjobb életföltételek fölkeresésére ösztönöznek.
Ratzenhofer Gusztáv: A szociológiai megösmerés lényege. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1908. 174. old.
Egy Ezredévi Kiállítás képei - II.
A király a nép között
A főváros szegény sorsú polgárai, a munkások és napszámosok május 18-án, vasárnap délután vették ki részüket a millenniumi ünnepélyekből. Rendezett számukra a főváros olyan népünnepélyt a Vérmezőn, aminőhöz hasonlót az utóbbi években alig. Fesztelenül, igazi jókedvvel játszott, mulatott, táncolt, evett, ivott a nép, és jókedvében, mulatságaiban részt vett őfelsége a koronás király is.
Túl az alagúton, a Vérmezőnek elnevezett sík térségen, amely már annyi katonai látványosságnak, parádénak volt színhelye, legalább 40 000 ember volt együtt vasárnap délután; felnőttek, gyerekek, férfiak, asszonyok vegyest. […]
A diadalkapunál állott meg őfelsége kocsija. Ráth Károly főpolgármester üdvözölte itt a királyt, megköszönve azt a kegyet, hogy a nép között megjelent. Mosolyogva emelte őfelsége kezét sapkájához, mire templomi csöndben megkezdi a Ganz-gyár dalosköre a Himnusz éneklését. … Maga őfelsége is meg volt hatva. - Köszönöm, szépen köszönöm. Igazán szép volt - mondá őfelsége Krausz tanárnak a dalárda vezetőjének, mikor befejezték az éneket.
Erre megkezdi a király az ő körútját. Lassú lépésben halad az udvari kocsi. A zsibongó, nyüzsgő emberáradat egy pillanat alatt szétvált ott, ahova a kocsi ért. Négy lovas rendőr csinálta elöl az utat. De ez a négy rendőr is felesleges volt. Bebizonyult ezen a népünnepélyen, hogy a magyarnál tisztességtudóbb ember nincs a világon. Ezer és ezer ember éljeneit harsogták vissza a budai hegyek. […]
Egy-egy pillanatra fel-felnéz a király a hosszú póznán felfelé törekvő gyerekekre, akik csak annál jobban ki akar tenni magáért. Majd benéz a felség egy sátorba, ahol vidám cigányzene mellett járják már a frisset. […] Szinte kezével int annak a tízesztendős fiúnak, aki a versenyfutásnál elsőnek viszi el a pálmát. És így tovább, és így tovább. A cigány mindenfelé a Rákóczival fogadja a koronás királyt. A lelkesedés szinte leírhatatlanná vált, mikor a király második körútját kezdte, amely csak négy órakor ért véget, mikor őfelsége és kísérete eget verő éljenzés, kalaplengetés közepette felhajtatott ismét a Várba.
Szmollény - Liptai: Az ezeréves Magyarország, 1896
n.b.
A Vérmező sokáig katonai terület volt, amit védelmi szempontból tilos volt beépíteni. Nevét a Martinovics-féle összeesküvés vezetőinek, 1795. május 20-i kivégzéséről kapta. Ferenc József lelkes fogadtatása majdnem pontosan a névadó esemény 101. évfordulójára esik.
A "Rákóczi" amivel a cigányok Ferenc Józsefet kísérték, az a számtalan változatban terjedő Rákóczy-nóta, amit a fejedelem száműzetése után a néphagyomány tartott életben, míg megszületett belőle a Rákóczy induló.
A Ganz-gyár férfikórusáról Keleti Márton készített kommunista tanulságokban bővelkedő zenés közönségfilmet az ötvenes években, Dalolva szép az élet címmel. A retrográd, gőgös karvezető neve a filmben Krausz Tivadar. A dalárda öregei gyakran emlékeznek a régi időkre, amikor még rossz volt.
Gárdonyi a király magyarországi parádézásáról a következőképpen írt naplójában:
1896. május 2.
A millenniumi kiállítás megnyitása.
Én bizony nem húztam frakkot. Utálattal néztem végig, a német família mint fogadja "Magyarországom" hódolatát. A király - kopasz saskeselyű - vörös kucsmában és fehér ködmenben. A királyné feketében. Árpád ivadékai részint téli prémes magyarban, részint nyáriban. Keverve cilinder és frakk. Főképpen a kereskedők voltak díszmagyarban, meg a grófok, mágnások.
A király beszédétől meg a Gotterhaltétól az ezredik ünnepen rosszul lettem. Ebéd után betegen feküdtem le.
Egy Ezredévi Kiállítás képei - I.
Négerek az Állatkertben (Vasárnapi Újság, 1896)
Valóban érdekes látvány az a 250 néger atyafi, akik az ezredévi ünnep tiszteletére Afrikából Budapestre jöttek, s most ott tanyáznak az Állatkertben. Ruházatunk mindössze egy tarka szövetű lepel, melyet festői ráncokba szednek; azt vélné az ember, tógás rómaiak. Testök egy része mindig kilátszik. Sokszor alig van rajtuk valami takaró, mert - aránylag - igen tiszták lévén, van mindig egy-kettő, aki nagy hévvel mosakodik a vízérben, mely telepükön átcsörgedez. Van tehát mód tanulmányozni testalkatukat, s ez már magában is megérdemli az 50 krajcárnyi belépti díjt, mivel e négerek mitőlünk annyira elütő emberek. De fokozza a látvány becsét a határozott esztétikai élvezet. Szebb idomokat alig lehetne találni. Főleg fürdés közben egy ily karcsu néger alak, amint fénylik a róla lefutó víztől, valóságos eleven bronzszobor. Tartásuk, mozdulataik is szoborszerűek. […] A négerek járás-kelése ruha nélkül is természetes, minden lépten más-más festői képpé alakul, mely az életből születik, s kincs lenne művésznek.
[…] Szelíd ez a faj, békeszerető; aztán a telep kitűnően is van szervezve. Sehol rossz szag ennyi vad ember közt! Ez igazán bámulatos. Nem éreznek semmiben hiányt; jó húsban vannak, elégedettek: s csodák csodája, nem koldulnak! Ellenkezőleg modoruk a legtisztességesebb. Nem idegenkednek a nézőtől; mosolyognak rá, szívesen váltanak szót vele; néhányan beszélnek angolul is.
Tarr László (szerk.) Az Ezredév. Magvető, 1979. 110-112. old.
Magyarország vagy inkább a magyar faj most van fordulóponton. Vagy ragyogva élni fog, vagy bukik örökre…
Egy és más bizonyosan történni fog! Mikor dől el? Két hét múlva már mutatkozni fognak oly szimptómák, melyek alapján biztosan lehet ítélni. Miként állanak az esélyek?
A halál bizonyosnak látszik, mert 1. szalmaviszonyok közt élünk minden tekintetben; 2. az erkölcsiség a legalacsonyabb fokon áll; 3. a jelenlegi vezetők sokal inkább az ördöggel állnak szövetségben, mint Istennel; 4. Európa lángol; miért ne perzselődne fel Magyarország is - a potiori [a fontosabb alapján]?
Ellene vetni ennek (a menekvés szimbólumaiként) a következőt lehet. A gondviselés 1. a legcsodálatosabb módon karolja fel gyakorta a gyermekek, ittasok és lelkiszegények ügyét. MAGYAROK ISTENE! 2. Ama magból, melyet az ördög hint el, Isten gyakorta a legnemesebbet, a legerkölcsösebbet sarjasztja - mint példának okáért Rómából etc. etc. 3. Hol legnagyobb az ínség, ott legközelebb a segély. 4. Fajunk ifjúsága (?) 5. Valószínűsége annak, hogy a mongol faj általunk kell, hogy képviseltessék. Enfin c'est assez faible! [Hát, ez bizony gyöngécske!]
Én: Becsületesen rajta maradok a bárkán, melyen a magyar vagy elsüllyedni fog, vagy a boldogság (?) és a nemzeti kibontakozás (!) révébe behajózni! Enyéimet, néptörzsemet, végezetül önmagamat kezeidbe teszem le, ó, Istenem!
Széchenyi István: Pozsony, 1848. március 19-én, in Napló, 1210-1211. lap.
Fájdalom, az iskola a gyermek agyára nem igen van tekintettel, túltömi azt illusorius értékű tudománnyal, a tanító ismereteinek sokaságával és ezáltal megterheli, illetőleg túlterheli az agyat anyaggal, melyet az rendszerbe foglalni és helyesen feldolgozni nem képes … Leghatározottabban küzdenünk kell, szívóssággal és a meggyőződés fegyverével egyaránt, az úgynevezett tanítási időbeosztás ellen, mely valóságos merénylet az agy és idegrendszer ellen, melyet fejlesztésében megakaszt és az élet primitiv fogalmaival szemben is eltompít.
"Nyolc órától egy óráig", ebben az időbeosztásban fekszik a bűn és ennek azon consequentiájában, hogy a gyermek a délutánt szobájában asztala mellett görnyedezve ülve és az „iskolának" tanulással tölti el. Lehetetlent követelnek a gyermek agyának fogalom-befogadási képességétől, mert öt órán keresztül percznyi megszakítással állandóan figyelni, a hallottakat feldolgozni és azokról helyes emlékképeket létesíteni, tényleg lehetetlenség.
Babarczi Schwartzer Ottó: Psychiatriai jegyzetek. Budapest, 1894. 80-81. lapok.
Mit tesz a gyermekkel a gymnasium, és ki foglalkozzék tudománnyal?
Krafft-Ebing azt mondja, hogy az ideges gyermek nem való gymnasiumba és nem való tudósnak. Ez az álláspont nem látszik előttem elfogadhatónak. Kétségtelen ugyan, hogy a gymnasium nem tesz jót az ideges gyermeknek, de bizony ez az intézmény senkinek sem tesz jót. Mindazonáltal az ideges gyermek igen jól elvégezheti a gymnasiumot, főleg ha elfogadja azt a tanácsot, hogy csak annyit tanuljon a sok fölösleges dologból, hogy valahogy keresztülcsúszszék az osztályokon. Ha még tekintetbe vesszük, hogy mennyi emberben és mennyi gyermekben van idegesség, azt hiszem, hogy a gymnasium és a reáliskola félig üres maradna, ha az ideges emberek elmaradnának tőle. Teljesen elfogadhatatlan az a felfogás, hogy az ideges gyermek tudománynyal ne foglalkozzék. Ki foglalkozzék tudománynyal, ha nem az ideges ember? Erre csak az állandóan deprimált ideges alkalmatlan, de a többi inkább többre képes, mint a nem ideges. A tudományos pályától elvonni az ideges fiút annyit jelent, mint a nagyobb képességű embernek megtiltani, hogy derék munkát végezzen. Kollarits Jenő: Jellem és idegesség. A jellem és az idegesség mibenlétéről, keletkezéséről, valamint az idegesség megelőzéséről. Budapest: Franklin Társulat, 1918, 208. oldal.
Farkas Imre lelki klinikája Szeretnék nagyon művelt lenni. Mit csináljak? 
Vezuv kérdése: Szeretnék nagyon művelt lenni. Mit csináljak?
Válasz: Kedves Vezuv! Mielőtt kitörne olvasson és tanuljon. Kezdje a szép magyar klasszikusokon, tanuljon nyelveket és szerezze meg azokat az általános ismereteket, amik az általános műveltséghez szükségesek. Hogy ezek mik, azt önnek minden pedagógus taxatíve fel fogja sorolni. Színházi Élet, 1939
A Világirodalmi Lexikon szócikke 
Világirodalmi Lexikon, A-Cal. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1970. 650. lap.
Nagy Lajos a tyúkról
“Tyúknak Pesten a nőt nevezik, ami a városiaknak a falusi dolgokban való járatlansága miatt van így, ugyanolyan tévedés tehát, mint amikor a városi ember a búzát kukoricának nézi. Vannak aztán még olyan különös egzotikus élőlények is, akik a tyúkot tiknak, a tyúktojást pedig tikmonynak mondják, a pesti tyúkot pedig tubicámnak, galambomnak, sőt tésasszonynak - ezeket viszont mi kisgazdapárti képviselőknek mondjuk.” Nagy Lajos: Képtelen természetrajz, A tyúk, 1920.
Petőfi Sándor Arany Jánosnak 1847 “… hogy tiszteletes túdós Tompa Mihály uram csakugyan lutheránus, ollyan lutheránus, mint Jézus Krisztus! Szép és még egyszer szép. Csak látom én, hogy szar a világ, tök a tromf. Ki hitte volna, hogy még ez iránt az ember iránt is meghűlök, meg kell hűlnöm.... mert én csak characteres, szilárd characterű embernek tudok barátja lenni. Fáj, fáj, fáj....fáj a szívem, fáj. Egyszer azt mondja, hogy ő mint uj gazda nem dolgozhatik 7 ft 30 krért, máskor meg hogy neki Vahottal bonyolódott viszonyai vannak, azonkivűl meg nekem már szavát is adta. Azok a bonyolódott viszonyok határtalanúl gyanúsak előttem mindenkor és mindenben, aztán szeretném én látni, kapott volna-e különben 7 ft 30 xrt is, ha én nem kivántam volna Jókaytól, hogy hármunkat egyenlőn fizessen? de ha húsz annyit kapna is! midőn az ügy áldozatot kiván, áldozni kell. Kutya seggibe való fráter, a ki csak haszonért áll a szent zászlóhoz. Ez minden bitangtól kitelik.” Petőfi Sándor összes művei. VII. Kötet, Levelezés. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1964, 86. lap.
Luca napi finomságok „Luca, Luca kity-koty, tojjanak a tikjok” “Mint zalaistvándi adatközlőm mondta, a mondókának minél több ilyen részletet kell tartalmaznia! Luca, Luca kity-koty, tojjanak a tikjok, A ti lányotoknak akkora segge legyen, mint a kemence szája! Lity-loty, kity-koty. A ti lányotoknak akkora csöcse legyen, mint a bugyigás korsó! Úgy megálljon a maguk fejszéjük a nyelibe, mint az én tököm pöcsöm a helibe! Annyi pénzük legyen, mint a pelyva, Annyi csirkéjük legyen, mint a fűszál! Lity-loty, kity-koty...” (1957) Dömötör Tekla: “A magyar rítusénekek motívumkincse” in A népszokások költészete. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1974, 127. lap.
Petőfi Sándor levele Kecskeméty Aurélnak 1846 "Leveledre bosszankodtam egy kicsit, mert igaztalan vagy benne irántam. A mit én Jókayról irtam, azért egyik barátom sem apprehendálhat...mit én Jókay iránt érzek, az igazság szerint nem is barátság, nem is testvéri szeretet, vagy tán e kettőnek keveréke, vagy talán mind a kettőnél több....valami le nem irható, s tagadhatatlan, hogy a világon senki iránt sem érzem azt, egyedűl ő iránta; de abból nem következik, hogy másokat ne szerethessek bármily mértékben is, s minthogy tudod, miszerint a sentimentalis ömlengéseket nem imádom, tehát csak simpliciter köpöm ki, hogy te is azok egyike vagy és léssz, kiket szeretek, lelkemböl szeretek. Ha ez sem elég, akkor kutyák fasza a kend seggébe, tudja kend?...." Petőfi Sándor: Összes művei, VII. kötet, Levelezése Budapest: Akadémiai Kiadó, 1964, 35. oldal.
Mit mondott és írt Széchenyi István 1825. november 3-án? „Nekem itt szavam nincs, az ország nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok…” 1825. november 3-án a Karok és Rendek ülésén felállt egy huszártiszt, és ezt mondotta: „Nekem itt szavam nincs, az ország nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, s ha fel áll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom”. A huszártisztet Széchenyi Istvánnak hívták. „S miből szándékozik ez alatt az év alatt élni, gróf úr? - kérdezte akkor egy kotnyeles ifjonc. „Nos, remélem barátaim eltartanak ez idő alatt” - válaszolta Széchenyi mosolyogva. Ez a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának kifejlett legendája, amit ugye most ünnepeltek, és amit később tovább színeztek. A pontosítás kedvéért érdemes néhány mozzanatot felidézni: már korábban is történt ilyen nagylelkű felajánlás: gróf Sándor István végrendeletében tízezer forintot hagyott egy majdan felállítandó Akadémiára, s az intézet 1831-ben meg is kapta ezt az összeget. Széchenyi István pedig jövedelmének évi kamatát ajánlotta fel. Széchenyi tehát nem alapított Akadémiát november 3-án, hanem valószínűsíthetően hatvanezer forintot ajánlott fel a magyar nyelv terjesztését segítő valamely intézmény felállítására. November 3. persze jelentős dátum, hiszen - ahogy később Széchenyi egyik levelében megvallotta - „eltökéllett szándékom volt … egy magyar tudós Társaságot projectumba hozni, s ahhoz tetemesen áldozni …” November 3-án Széchenyi „mozgásba indította” e nagyszabású tervet. E napon csupán egyetlen mondatot jegyzett naplójába: „A kerületi ülésen beszéltem; minden honfitársamat ellenségemmé tettem”. A teljes történetet lásd: Jolsvai András, „’Írók Akadémiája’: a megalapítástól a megalakulásig.” ItK (1989: 5-6): 605-625.
|
